Blog Fintech Kriptopénz Pénzügy

A mai modern bankrendszer működése

A mai modern bankrendszer
Várható olvasási idő: 16 perc

Több évezredes fejlődése során számos érdekes stáción ment át a bankrendszer és mind a mai napig fejlődik, nem érte el végleges állapotát. Ugyan minden nap használjuk a pénzt, mégsem ismerjük sem a pénz természetét, sem történetét. A pénz kialakulása egészen az ókorig nyúlik vissza. Kezdetben cserekereskedelem volt, árut cseréltek áruért. Amiből felhalmozódott a készlet, azt elcserélték olyan árura, amiből nem volt, hiány volt, vagy nem állt elég rendelkezésre. Ekkor még nem létezett a pénz.

A piacok kialakulása

Amikor a munkamegosztás mindennapossá vált, akkor alakultak ki a piacok. A piac lett a csere helyszíne. Néhány eszköz kiemelt szerephez jutott. Ezek lettek az általános csereeszközök: a búza, a prém, a só, a kagyló. Mindegyik egyaránt keresett, tartós, osztható, egynemű, szállítható, értékes és mindenki által elfogadott volt. Az egyik legértékesebb csereeszköz a só lett, amelyet vékában számoltak el, például egy tehén árát néhány vékányi sóban határozták meg, azaz a „vékányi só” lett az első elszámolási egység.

Helyben és időben más-más áru töltötte be az általános csereeszköz szerepét, a fontos az volt, hogy az érintettek elfogadják és bízzanak az adott áruban. Ebben az időszakban a felhalmozódott árukat a templomokban és a királyi kincstárakban őrizték. Ebből azt is látjuk, hogy kezdetben a templomok teljesen más szerepet töltöttek be, mint a középkorban, vagy napjainkban. Ezt a szolgáltatást később a bankok kezdték el nyújtani.

Egy idő után az általános csereeszközök közül kiemelkedett néhány, ezek voltak a nemesfémek: az arany, az ezüst és a réz, elsősorban értékállóságuk miatt. Ezeket a korai időszakban még súlyuk alapján cserélték valamilyen más árura.

A nemesfémekből az első vert érme i.e. 3000 körüli időszakból származik. Kroiszosz (Krőzus) volt az első uralkodó, aki arany és ezüst pénzérméket veretett és ezzel megteremtette a valódi pénzt, melynek súlyát és fémtartalmát pecsétjével garantálta.

Az ókori Görögországban a templomokban őrizték a pénzérméket, Pallasz Athéné védelme alá helyezve. Mivel az érmék többféle fémből készültek és különbözött a súlyuk, ezért az egymáshoz viszonyított értéküket is figyelembe kellett venni, így alakult ki a pénzváltás gyakorlata.

A nemesfémből vert pénzérmék használata a középkorban terjedt el igazán. A történelem során előforduló összes háború és mértéktelen pusztítás az emberi kapzsiság eredménye, amikor a pénzért és az azzal járó hatalomért sokszor becstelen eszközöktől sem visszariadva rombolták le minduntalan a korábban sok emberi munkával felépített városokat, erődítményeket, várakat.

Nemzetközi fizetőeszköz

A Selyemút több mint 8000 km hosszan terült el Kína azon törekvése miatt, hogy kereskedelmi és diplomáciai összeköttetést biztosítson az indiaiak és a nyugati világ között. A Selyemút kulturális és technológiai összeköttetést is biztosított a különböző kontinensek között. Az árucikkek több közvetítőn keresztül jutottak el és a nagyobb városok piacain bonyolódott a kereskedelem.

Így alakult ki az a “nemzetközi fizetőeszköz”, amelynek értéke általánosan elfogadott volt és amely rendszerint arany, vagy ezüstérme volt. A középkorban terjedt el a betétgyűjtés és a hitelezés, amikor a keresztes hadjáratok alatt sokan az értéktárgyaikat a katolikus egyház templomos lovagjaira bízták. Ekkor alakult ki a betéti számlák első, kezdetleges szakasza.

Ekkor jelent meg a pergamen Európában, amely lehetővé tette az olyan eszközök megjelenését, amelyek segítik a gazdaságot. A pergamen (latinul membrana, magyarul hártya) az ókor óta az írás rögzítésére használt cserzetlen, szőrtelenített állati bőrből készült fehérített, vékonyított, általában kétoldalas írásra alkalmas lap. A pergamennek köszönhetően megjelentek az első hitellevelek, a pénzre beváltható csekkek és az üzleti szerződések. A középkori itáliai városokban alakultak ki a ma ismert modern bankrendszer alapjai.

Megjelentek a pénzváltók, akik ezt a tevékenységüket jellemzően egy padon ülve (olaszul banco) végezték, innen ered a bank elnevezés. Az első bankok az itáliai nagyvárosokban a 12. században kezdtek el működni, amelyek pénzt fogadtak el megőrzésre, kamatot fizettek és kamatra hiteleket adtak. Feladatuk volt a betétgyűjtés, hitelezés, pénzváltás és egy központi nyilvántartás.

Bevételük a betétek és a hitelek kamatai közti különbségből és a pénzváltás jutalékából keletkezett. A nemesfémek azonban már abban az időben is korlátozottan álltak csak rendelkezésre.

A pénz “teremtése”

A középkorban ismerte fel a központi hatalom, hogy a pénz teremtése révén plussz jövedelemhez jut, mivel a pénz névértéke mindig sokkal magasabb, mint az előállítási költsége. Így az uralkodó személyes költségeit az adók mellett a pénzérmék előállításával tudta növelni.

Azonban az újabb pénzérmék kibocsátását korlátozta a nemesfémbányászatból nyert érc mennyisége. Ha az uralkodó kiadásainak fedezetére nem állt rendelkezésre újabb nemesfém, akkor hatalmánál fogva erőszakkal becseréltette a régi érméket újabb kibocsátású érmékre.

Azonban az új érméket a régi érmék beolvasztásából készítette oly módon, hogy vagy kisebb méretűek voltak vagy kevesebb nemesfémet tartalmaztak, a nemesfémet olcsóbb fémek (réz vagy bronz) hozzáadásával oldották meg, azaz így higították a pénzt. Így a beszedett érmékből ugyanolyan névértékű, de sokkal több új érmét gyártottak, és a keletkezett többletérme egy az egyben plusz jövedelmet jelentett a központi hatalomnak.

A folyamat tehát nem sokat változott a középkor óta. A folyamat vége mindig az, hogy a sok „higításnak” köszönhetően a pénz elértéktelenedik, az emberek elvesztik a bizalmukat és ilyenkor a gazdaság újraindítása következik.

Mi a különbség pénz és valuta között?

Money vs Currency

Mindkettő: elszámolási egység, csereeszköz, tartós, hordozható, osztható, helyettesíthető. A kettő közül, viszont csak az utóbbi, csak a valódi pénz rendelkezik azzal az értékkel, hogy hosszútávon képes megőrizni az értékét.

Senki körülöttünk, még a bankárok és a könyvelők sincsenek tisztában azzal, hogy mi a különbség a valuta és a pénz között. Pedig van egy kritikus különbség a kettő között. A valutát folyamatosan “teremtik” (erről később) és 2% körül próbálják tartani az inflációt. Az egyre nagyobb kínálatnak köszönhetően pedig folyamatosan évről-évre veszít az értékéből, vagyis nem igazán értékőrző.

Az arany és ezüstkészlet állandó, azaz nem lesz belőle több a Földön soha, mint amennyi eleve rendelkezésre áll. Folyamatosan bányásszák, de a Földön létező összesen rendelkezésre álló aranykészlet nem változik.

Az arany, amit már az ősi Egyiptomban is használtak csereeszközként mind a mai napig itt van velünk és őrzi értékét. Elfogadják Kínában, Amerikában és Európában is. Az elmúlt 5000 évben csak az arany és az ezüst őrizte meg stabilan a vásárlóerejét. Ezer és ezer valuta látott napvilágot szerte a világon, azonban amelyiknek nem volt arany, vagy ezüst fedezete, egytől-egyig mindegyik kivétel nélkül elinflálódott.

A Egyesült Államok kormánya az 1913 decemberében létrejött Federal Reserve System (FED) nevű magántulajdonban lévő pénzintézetekből álló rendszerre ruházta a pénzkibocsátás monopóliumát és ezzel létrejött az Amerikai Egyesül Államok harmadik központi banki rendszere. (Az első kettő 1791-1811 és 1816-1836 között működött.) A Federal Reserve System egy magáncég és “teremti” a valutát hitel formájában.

De vajon létezik akár egyetlen olyan valuta a történelemben, amelyik mögött ne lett volna valamilyen stabil érték és ne inflálódott volna el? Egyszerű a válasz! Talán az amerikai dollár lesz az első a történelemben, amelyik megőrzi az értékét a végtelenségig?

Olvass mást is ->  A 15 legnépszerűbb mobil kriptotárca 2019-ben

Egyetlen egy fiat valuta sem élte túl a történelemben. A forgatókönyv minden esetben ugyanaz. A dollárt 1913-ban alkotta meg a FED. Azóta elvesztette vásárlói értékének több mint 95%-át. Így nem igazán állíthatjuk azt, hogy értékőrző.

Ezzel szemben az 5000 évvel ezelőtt épített piramisok mind a mai napig őrzik emléküket, az akkoriban már csereeszközként használt arany is mind a mai napig forgalomban van és az értéke folyamatosan emelkedik. Mi lehet ennek az oka? Az, hogy nem tudjuk “teremteni”. Abban a pillanatban, ahogy képesek lennénk az aranyat “teremteni”, az arany értékállósága megszűnne.

A kormányok nem igazán szeretik az aranyat, mert akkor meg van kötve a kezük, meg van határozva, hogy mennyit költhetnek. A valutákat a barter előzte meg. Fedezetlen fiat pénzeket használunk, amit gyakorlatilag levegőből állítanak elő és adnak oda a bankoknak, hogy kihelyezzék hitelbe és óriási bónuszokat tudjanak kiosztani egymás között év végén, összedöntve ezzel az egész gazdaság működést.

Mi a pénz? Kollektív fikció

Az iskolákban nem oktatnak pénzügyet, sőt, tabu a pénzről beszélni, ezért sincs esélye és főleg ideje az átlagembernek arra, hogy hátralépjen és tanulmányozza, hogyan is épül fel a bankrendszerünk, mi zajlik az óriási épületek titkos falai között és mi történik azzal a pénzünkkel, amit a bankban egy bankszámlán tartunk.

A jelenlegi rendszer csak úgy fenntartható, ha folyamatosan növeljük a “pénz” mennyiségét. De meddig lehet pumpálni a gazdaságot? Soha nem volt még a világ ennyire eladósodva. Ez az egész nem más, mint egy kis vudu, hókusz-pókusz és kaszinó egybegyúrva.

Nem kizárólag az USA-ban kezdték el a mennyiségi lazítást (quantitativ easing). Ugyan ez történt Kanadában, Ausztráliában, Dél-Afrikában, Oroszországban, Szingapúrban, Indiában, Kínában és tovább sorolhatnánk. Minden egyes kormány ugyan azt csinálta. Q1 után jött a Q2, azt követte a a Q3, Q4, Q465… Az elmúlt 20 évben, a 2000-es évek elejétől 18 szorosára növekedett a rendelkezésre álló hitelpénzmennyiség.

De mi az oka annak, hogy eddig még nem inflálódott el a dollár például? A magyarázat az, hogy azért, mert átlépte az országhatárt és a világon mindenhol elfogadják. Gyakorlatilag az amerikaiak kiexportálták az inflációt a világ országaiba. Hogyan lehet exportálni az inflációt? Úgy, hogy mindenért, ami külföldről érkezik, legyen az autó, TV, elektronikai termék, vagy bármi más, azért dollárral fizettek. Megvették a hardvert és dollárral fizettek.

Ez jó volt az amerikai lakosság számára. Egy ideig. De amikor egyszerre áll fel mindenki, hogy nem akar tovább ilyen egyenlőtlen feltételek melletti kaszinóhoz asszisztálni, akkor fog elkezdeni a dollár elértéktelenedni. Szükség lesz valami helyettesítőre. Melyek lehetnek ezek? Digitális pénzek a digitális világban és a nemesfémek.

Mi az adó? Az adó eredete

Az adó a pénz kialakulásával egyidős. Kezdetben a papok és az uralkodók irányába kimutatott tisztelet volt. Már az árupénzt is használták a tisztelet kifejezésére. A középkorban az adók az uralkodók személyes kiadásait fedezték, ezen túl háborúkat finanszírozták és fényűző ingatlanokat építettek belőle.

A középkorban még nem volt tervezett költségvetés, az uralkodó kénye-kedve határozta meg a kiadásokat, amit azonnali adókkal és pénzrontással próbált fedezni. Emiatt gyakran fellázadtak az emberek a történelem során.

Később megjelent a váltó és a csekk. Váltóval az “fizetett” akinek nem volt pénze, egyfajta ígérvény volt egy későbbi teljesítésre, csekkel pedig az fizetett, akinek volt pénze a bankban. A csekket bemutató személynek fizetett a bank.

A cserebere kereskedelemtől a bitcoinig

Hogyan alakult ki a mai modern bankrendszer?

Az első mai értelemben vett bankok, amelyek pénzt fogadtak el megőrzésre, kamatot fizettek és kamatra hiteleket adtak, az itáliai városokban működtek a 12. századtól. Ezeknek az intézményeknek az ügyvitele még egyszerű volt – betétgyűjtés, hitelezés, pénzváltás és egy központi nyilvántartás.

A készpénzhiány miatt már az ókori Mezopotámiában is megjelentek a váltók. A váltó egy fizetési ígéret: aki kibocsátja ígéretet tesz arra, hogy meghatározott napig a váltó elfogadójának fizetni fog. Ehhez bizalomra volt szükség, a váltó elfogadójának bíznia kellett abban, hogy a kibocsátó valóban betartja majd a fizetési ígéretét.

A váltók mellett később megjelentek a csekkek is mint pénzhelyettesítők is. Váltóval az fizetett, akinek nem volt pénze, csekkel pedig az, akinek volt a bankban. A csekk kiállítója arra utasítja a bankját, hogy a csekket bemutató személynek fizessen az ő bankszámlája terhére.

Később a forgalomban lévő váltók annyira elszaporodtak, hogy a sokadik elfogadó már semmit nem tudott az adósság visszafizetését garantáló személyről, ezért nem lehetett biztos abban, hogy a pénzéhez jut. Nehéz volt kiszűrni a hamis, fedezet nélküli váltókat, vagyis átláthatatlanná vált a váltók forgalma.

Ekkor léptek színre a bankok és megjelent a bankjegy, ami valójában egy lejárati idő nélküli banki váltó, azaz fizetési ígérvény volt. A bankjegyet kibocsátó bank garanciát vállalt a névértékének megfelelő összeg aranyra váltására. Ekkor lett a banki fizetési ígérvény pénz.

Fontos állomás volt a bankjegyek pénzzé válásának folyamatában az az időszak, amikor a rendteremtés igénye miatt az egyes országokban állami monopóliummá tették a bankjegykibocsátást. Ez azt jelentette, hogy egy kiemelt pénzintézet kapta meg a törvényes fizetőeszközként meghatározott pénz kibocsátásának jogát. Ez a bank lett az adott ország jegybankja.

A termelés és a kereskedelem volumenének jelentős növekedése egyre több bankjegy előállítását tette szükségessé. A 19. század végén a forgalom már többet igényelt, mint amennyi arannyal a bankok rendelkeztek. Ekkor jött létre az aranystandard-rendszer (gold standard), amelyben egy ország valutájának értéke – törvény által meghatározott módon – megegyezett az arany egy rögzített mennyiségének értékével.

A rendszerben részt vevő államok mindegyike meghatározta saját nemzeti valutájának aranytartalmát, így ezen nemzeti valuták átválthatósága és a valutaárfolyam biztosítottak voltak. Az aranystandard rendszerhez az Egyesül Államok és a legtöbb európai ország is 1870-ben csatlakozott.

Az első világháború során a kormányok elkezdtek jelentős mennyiségű papírpénzt nyomtatni, hogy finanszírozni tudják a háború költségeit. Ez fedezetlen pénzkibocsátáshoz, államadósság-növekedéshez, majd végül az aranystandard elhagyásához vezetett.

A két világháború között történtek ugyan próbálkozások a korábbi pénzrendszer visszaállítására, ez azonban nem sikerült, többek között az 1929-1933-as világválság, az arany korlátozott mennyisége és az infláció miatt.

Az 1946 és 1971 közötti időszakban a fejlett országok a Bretton Woods-i aranydeviza-rendszer szerint működtek. Amerikai javaslatra és amerikai felügyelet alatt hozták ezt létre és a lényege az volt, hogy az USA garantálta a dollár aranyra való korlátlan átválthatóságát – mégpedig rögzített árfolyamon -, míg a többi résztvevő állam a dollárhoz (közvetve az aranyhoz) kötötte saját nemzeti valutájának értékét.

Később az USA jelentős fizetésimérleg-hiánya aláásta a dollárba vetett bizalmat, míg végül 1971-ben felfüggesztette a dollár aranyra való átválthatóságát. Az aranydeviza-rendszer megszűnése, azaz 1971 óta nincs valódi aranyfedezet a nemzeti fizetőeszközök mögött.

Azóta a bankjegyek kibocsátásával már olyan fizetési ígérvényről van szó, amelynek nincs nemesfémfedezete. Ekkor jött létre a ma is használt modern pénz mindenfajta belső érték nélkül, valójában csak egy értéktelen papírdarab, vagy egy szám egy központi számítógépen.

Miért használjuk ezt mégis mind a mai napig? Kizárólag a törvények, a társadalmi közmegegyezés és a vele szemben megnyilvánuló általános bizalom garantálja, hogy a pénz szerepét betöltheti. A modern pénz fedezete az árú- és szolgáltatásérték lett, amit az adott gazdaság megtermel, vagy szolgáltatásként nyújt egy adott időszak alatt.

Olvass mást is ->  49+1 Bitcoin üzleti és vállalkozási ötlet 2019-re

A fizetések lebonyolításához azonban manapság már nem szükséges a készpénz (cél a készpénzmentes gazdaság), sőt, jelenleg a pénzforgalom döntő része a világon már bankszámlák közötti műveleteket jelent. A 20. században jött létre az elektronikus pénzforgalom, ahol a pénz elektronikusan van nyilvántartva és a felhasználása is történhet elektronikusan, bankkártyás/mobiltelefonos fizetés, vagy számlaközi/bankközi átutalások által.

A számlapénz ugyanolyan pénz, mint a készpénz, míg azonban a bankjegy esetében a jegybank fizetési ígérvényéről van szó, addig a bankkártyás/mobiltelefonos/okosórás/átutalásos fizetéseknél a kereskedelmi bank ígérete a fedezet.

Valuta vs deviza

A külföldi fizetőeszközök megnevezésénél a készpénzes formát valutának, a számlapénz formát devizának nevezzük. A sokféle pénzügyi szolgáltatást nyújtó pénzintézetek – az univerzális bankok – a 20. század második felében terjedtek el.

A hetvenes évekre feltalálták a bankautomatát, a kilencvenes évekre pedig a nyomógombos telefonon történő bankolást. A 90-es évek végén a a pénzügyi területen dolgozók többsége már számítógépet használt. Az elektronikus banki szolgáltatások kialakulása az ötvenes években kezdődött, mégpedig a bankkártyák megjelenésével.

A bankfiókon kívüli szolgáltatásokat a plasztikkártyák mellett korábban a banki telefonos ügyfélszolgálatok jelentették. A nyolcvanas évek elején, az Egyesül Államokban jelentek meg az első Office és Home Banking alkalmazások, 1994-ben indult el az első internet banking szolgáltatás.

Az internet egyre növekvő népszerűsége a 90-es évek második felében már világméretekben is lehetővé tette az elektronikus pénzügyi szolgáltatások elérhetőségét. A kétezres évek fejlődési irányát az okostelefonok tömeges megjelenése határozta meg. Az utóbbi időben pedig megjelentek a bankfiókokkal egyáltalán nem rendelkező online bankok is.

Árfolyamok

A világ több országának saját fizetőeszköze van, de az egyes gazdaságok szereplői időnként használják más országok pénzét is, így sok esetben kerül sor a hazai fizetőeszköz átváltására. Amikor egy valutát, vagy devizát váltunk egy másik valutára, vagy devizára, akkor nem mindegy, hogy azt milyen árfolyamon tesszük. Az árfolyam valójában egy ár, a pénz „külső” ára, egy ország fizetőeszközének piaci ára és másik ország fizetőeszközében kifejezve.

Az árfolyam változását a fizetőeszköz fel-, vagy leértékelődését jelenti. Az árfolyamokat több tényező együttesen határozza meg, melyek különféleképpen jelennek meg a különböző árfolyamrendszerekben. Mivel az árfolyam a fizetőeszköz piaci árát mutatja, így változásának hátterében – ugyan úgy mint bármely más termék esetében – a keresleti és kínálati tényezők hatásai húzódnak meg.

A pénzügyi tevékenység globalizálódása és a sorozatos bankválságok hatására az 1970-es évek végén merült fel a nemzetközileg egységes banki szabályozás gondolata. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot 1975-ben alapították, a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS: Bank for International Settlements) az első, 1930-ban alakult az államközi pénzintézet keretein belül. A feladatai közé tartozik olyan ajánlások kidolgozása, amelyeket az egyes országok beépíthetnek a saját jogrendjükbe.

Az Európai Gazdasági Közösségben (Unió elődje) az integrációs törekvések egy saját pénzügyi rendszer kialakítását igényelték. A közös költségvetéshez először a paritásos (egyenértékűség, azaz egy megállapított, elméleti érték) elszámolási egységet hoztak létre. A aranydeviza rendszer bukása után az EGK tagjai úgy döntöttek, hogy az egymás közötti pénzügyi elszámolásokban megtartják a viszonylag fix valutaparitásokat és az árfolyamok paritásoktól való eltérését +/- 1,125%-ban határozták meg. Amikor az árfolyam elérte ennek a sávnak valamelyik szélét, abban az esetben a jegybankok kötelesek voltak beavatkozni. A lebegtetési sávot 1979-ben +/- 2,25%-ban állapították meg.

Ekkor hozták létre a European Monetary Cooperation Fund-ot, azaz az Európai Monetáris Együttműködési Alapot, amely a központi bankok beavatkozásaihoz szükséges, a tagországok tartalékaiból létrehozott alap volt, amely rövid lejáratú, ACU-ben kibocsátott hitelekkel támogatta a rendszer működését.

1985-ben jött létre a Delors-bizottság, amely kiadott egy tervet, amely lefektette a gazdasági és pénzügyi unió alapjait. A Maastricht-i Szerződést 1992-ben írta alá az Európai Közösség akkori 12 tagállama.  A szerződés része volt, hogy ezek a tagállamok gazdasági és pénzügyi unióra lépnek és közös valutát vezetnek be.

2002 január 1-én vezették be az eurót, amelyet az Európai Központi Bank bocsát ki. A bankunió iránti igény a 2008-as gazdasági és pénzügyi válság során merült fel. Ennek létrehozásáról 2012-ben az Európai Tanács döntött.

Ugorjunk egy kicsit az időben és nézzük meg, mi történik napjainkban? A legutóbbi időkben a bankok elektronikus szolgáltatásainak kiterjesztése a fintech cégekhez köthető. A fintech az angol finance technology kifejezésből származik.Ez a kifejezés általában digitális pénzügyi szolgáltatóra utal, amelyek a banki szolgáltatókhoz képest a legkorszerűbb technológiákat használják a magas ügyfélélményt biztosító pénzügyi szolgáltatások kialakítására.

A pénzügyi szolgáltatók és hatóságok felismerték, hogy a fintech cégek felgyorsítják az innovációt és az elmúlt években olyan irányelveket dolgozott ki az Európai Unió, mint például a PSD2, a Pénzforgalmi Szolgáltatásokról szóló irányelv. Ez lehetővé teszi, hogy ne csak bankok nyújthassanak pénzügyi szolgáltatásokat, illetve lehetővé teszi új, digitális szolgáltatások bevezetését. A PSD2 célja az európai bankpiac egyesítése, a technológiai fejlődés felgyorsítása, a verseny fokozása.

A kétezres évektől kezdve egyre jobban elterjedtek az ún. virtuális fizetőeszközök (más néven kriptovaluták), mint például a Bitcoin. Nem tartozik hozzá olyan központi ellenőrző funkció, mint pl. egy jegybank, tehát magánpénz. A Bitcoin mellett az Ethereum és a Ripple számít a legelterjedtebb kriptovalutának, ugyanakkor ezek már közel sem olyan decentralizáltak, mint pl. a Bitcoin Core, hiszen áll mögötte egy cég, vagy egy centralizált fejlesztői csoport. A virtuális pénzekkel való fizetés jelenleg nem is igényli a bankok közreműködését a fizetések lebonyolításában.

Miért fontos ez? Ahogy a következő fejezetből láthatjuk a bank kockázatos üzem. Működésének alapja az ügyfelek bizalma és az adott ország, vagy régió stabil pénzügyi helyzete. A világgazdaságban időről-időre megjelenő pénzügyi válságok pedig kiemeltek érinthetik a bankokat.

Hogyan teremtik a pénzt a bankok?

A kiadott hitel visszakerül betétként a bankba, így azt a bank újra kölcsönadhatja. Egy kis csavarral. Tételezzük föl, hogy a banki kötelező tartalékráta 5% és induláskor nincs semmi pénz a bankban. Azokat az ügyfeleket akik készpénzt tesznek be a bankba, hívjuk betéteseknek (B), akik hitelt vesznek fel azokat hitelfelvevőknek (H). A bank egyik ügyfele (B) úgy dönt, hogy bevisz 1 millió Ft készpénzt a bankba. Ebből a bank 5%-ot kötelezően letétbe helyet a Magyar Nemzeti Banknál (MNB), a maradékot kihelyezheti hitelbe.

Az történt tehát, hogy 1 millió Ft készpénzt kapott, 50e Ft-ot MNB-nek adott, 950e Ft-ot újra kihelyez hitelbe. Mit jelent ez? A bank betétállománya 1 millió Ft-ra nőtt, a kihelyezhető hitelállománya 950e Ft. Jön a következő ügyfél, TV-t akar venni, felvesz rá a 950e Ft hitelt a banktól. Akitől veszi a TV-t, annak nincs most szüksége a pénzre, így bemegy a bankba és beteszi. Ekkor a bank számlapénzként nyilvántartott betétállománya 1 millió Ft + 950e Ft = 1,95e Ft. Láthatjuk, hogy majdnem megduplázódott a bank betét állománya, miközben ugyan az a pénz forgott körbe.

Az új betét 950Ft, amiből 5%-ot, azaz 47,5e Ft-ot kötelező tartalékrátát megkap az MNB és így a bank újra kihelyezheti hitelbe a maradék 902,5e Ft-ot. A bank hitelállománya ezzel 950e Ft + 902,5e Ft = 1.852.500 Ft. Láthatjuk, hogy a hitelállomány is majdnem a duplájára nőtt.

Jön a következő ügyfél, akinek hitelre van szüksége, felveszi a banktól a 902,5e Ft-ot. Vesz belőle árut. Akitől vette, annak nincs szüksége a pénzre azonnal, így beteszi a bankba. Így a bank betét állománya a következőképpen alakul: 1,95e Ft + 902,5e Ft = 2.852.500 Ft. És ez így megy tovább egészen addig, amíg a körbejáró készpénz egyre kevesebb amíg el nem éri a legkisebb betétként betehető összeget, vagy a legkisebb hitelként felvehető összeget. Ekkor a bank számlapénzként nyilvántartott betét állománya eléri a 20 millió Ft-ot, az MNB-nél levő készpénz tartalék (5%) eléri az 1 millió Ft-ot, a banknál nyilvántartott hitelállomány pedig eléri a 19 millió Ft-ot.

Olvass mást is ->  Beszámoló a Transylvania kripto konferenciáról

Hogyan történhetett ez? A tartalékrátából „egyszerű” reciprok számítással (1/x) megkapható, hogy mennyire tud megnőni a betétállomány, abból pedig számítható a hitelállomány. Esetünkben 1/0,05=20. Tehát 5% kötelező tartalékrátánál 20-szorosára tud nőni a számlapénz.

A folyamat összefoglalva úgy néz ki, hogy a legelső ügyfél, aki betette az 1 millió Ft készpénzt a bankba, az bekerült az MNB-hez kötelező tartalékként, közben a bankban számlapénz formájában ennek létrejött a húszszorosa. Persze ehhez néhány ügyfél nem lett volna elég, ehhez hatalmas aktív ügyfélkörre van szükség.

A hitelállomány az ügyfelek szempontjából adósság. A kereskedelmi bank szempontjából a kötelező tartalék az MNB-nek hitelnyújtásnak tekinthető, így az ott keletkezett 1 millió Ft-ot ha hozzáadjuk a 19 millió Forinthoz, akkor a hitelállomány 20 millió Ft.

Ha én adok Neked 1 millió Ft-ot és azt Te kölcsönadod valaki másnak, akkor nálam nem marad pénz. Így van ezzel a végén a bank is. Az elektronikus nyilvántartásában lesz 20 millió Ft számlapénzről a betéti számlákon és – 20 millió Ft tartozás nyilvántartása a hitelszámlákon. Egyszerűbben: a banknak a végén van 20 millió Ft követelése és 20 millió Ft kötelezettsége.

Persze normál körülmények között a bankoknak van saját tőkéjük induláskor, működésük során pedig képeznek valamennyi tőketartalékot. Ezért nyilvánvaló, hogy a bankokban nincsen annyi készpénz, mint amennyi a betétesek számláján nyilvántartott számlapénz. De mivel jó esetben nem rohamozzák meg az emberek a bankot, egyszerre csak kevés ember akar készpénzt felvenni, így a bank azt ki tudja fizetni készpénzben.

Kisember szinten az van, hogy folyamatosan tud fizetni a számláján lévő pénzzel és fel is tudná venni a rajta lévő összeget készpénzben. A valóság azonban ettől teljesen eltér. Hogy lehet ez?

Egy szimpla lakás, vagy autóvásárlás során a hitelt a bank közvetlenül az eladó számlájára utalja. A keletkezett hitel után az 5% tartalékrátát valóban odaadja az MNB-nek. Ezt a folyamatot hívjuk pénzteremtésnek, ami az egész folyamat természetes velejárója, miszerint a nyilvántartott betétek és hitelek felsokszorozódnak, mivel a felvett hitelek általában visszakerülnek a bankba.

A bankoknak csak egy módon lehetne megtiltani a pénzteremtést, nevezetesen ha megtiltanánk nekik a hitelezést, vagy a betétgyűjtést. Igen ám! De miért csinálja ezt a bank, ha a végén üres marad a zsebe? Itt jönnek képbe a kamatok: a hitelkamat és a betétkamat. A hitelkamat mindig magasabb, mint a betétek után fizetett kamat. A hitelkamatok és a betétkamatok különbségét kamatmarzsnak nevezzük. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyit keres egy bank egy év alatt akkor az éves nettó kamatbevételből le kell vonni a bank működési költségeit.

Meddig képes egy bank a pénzteremtésre?

Vannak bizonyos játékszabályok, amelyek határt szabnak a korlátlan pénzteremtésnek. Ezek a kötelező tartalékráta, a tőkemegfelelési mutató (Basel I / Basel II Egyezmény), a betéti és hitelkamatok, a párnaciha.

A kötelező tartalékrátát MNB-nek minden kihelyezett hitel után fizetni kell, így nem tud annál több hitelt kihelyezni a bank, mint amennyi valós betéttel rendelkezik. Esetünkben a kötelező tartalékráta 5% volt, így a bank 20-szorosára tudja növelni számlapénz mennyiségét.

A bankok biztonságos működése érdekében van egy előírt kötelező tartalékráta, az összes általa nyújtott hitel 8%-val kell rendelkeznie.

Ha valaki úgy dönt, hogy a bank helyett inkább a párnacihában tartja a pénzt, akkor az kiesik a körforgásból.

Minél magasabbak a hitelkamatok, annál kevesebb ember vesz fel hitelt. Amikor magas az infláció, akkor a bankok kénytelenek megemelni a betéti kamatokat, máskülönben az ügyfelek más eszközökbe fektetik a pénzüket. Ezzel egyidőben kénytelenek megemelni a hitelkamatokat is, hogy legyen miből fedezni a betétek után nyújtott kamatokat. Ezen a ponton esetleg már érzékelhetjük, hogy a mostani alacsony kamatok mellett egy esetleges infláció mivel járhat a hitelben fuldokló lakosság és vállalkozások számára.

A fentiekben felvázolt felsokszorozódási körfolyamatot a gazdaságtudományok pénzteremtésnek nevezik. Itt a teremtés szó félrevezető lehet annak aki a teremtés szót úgy értelmezi, hogy a semmiből létrehozni valamit. Valójában a körfolyamat természetes velejárója, hogy a nyilvántartott betétek és hitelek felsokszorozódnak, mert a felvett hitelek az emberektől többnyire visszakerülnek a bankokba. Ebből következik, hogy a bankoknak csak úgy lehetne megtiltani a pénzteremtést, ha megtiltjuk nekik a hitelezést vagy a betétgyűjtést. De ez olyan mintha egy mezőgazdasági cégnek megtiltanánk a földművelést.

Úton a megoldás felé?

Álláspontunkat legjobban egy William McDonough idézet foglalja össze: “A szabályozás szükségessége a hibás tervezés jele”. Megoldás ezért csakis a monetáris rendszernek a strukturális átalakítása lehet. Egy olyan monetáris ökoszisztéma, amelyben a banki adósságpénz monokuktúrája mellett más, csereközvetítő eszközök is szerepet játszhatnak.

Ez nagyobb mértékű strukturális diverzitást jelentene mind a csereeszközök, mind az azokat létrehozó intézmények tekintetében. Ha és amikor ilyen kiegészítő rendszerek életbe lépnek, lehetővé válik a spontánabb alkalmazkodás a gazdasági instabilitáshoz és/vagy banki adósságpénz hirtelen hiányához. Ezenkívül az ilyen struktúrák csökkentenék a bankrendszer jelenlegi, kormányokat, illetve teljes gazdaságokat érintő rendkívüli szorítását.

A Future of Money szerzőjének okfejtése szerint a négy megatrend: az információs forradalom, a klímaváltozás, a monetáris instabilitás és az öregedő népesség fut össze és soha nem látott kihívások elé állítja az emberiséget 2020-ra. A könyv érvelése szerint ez 2020-ig kikényszerítené a monetáris rendszer újratervezését, mivel egy banki adósság útján teremtett egyedüli fizetőeszköz monopóliuma képtelen lenne lehetővé tenni az emberek és vállalkozások, valamint az államok számára, hogy működőképes megoldásokat dolgozzanak ki. Kizárólag a csereeszközök sokszínűségére vonatkozó lehetőségek megnyitásával kerekedhetnénk felül a 21. század akadályain.

A fiat-pénz paradigma világossá teszi, hogy jelenlegi pénzrendszerünk egy 18. századból örökölt információs rendszer, amelyet az elmúlt 300 évben felhasználása, illetve helytelen használata során meglehetősen – finoman szólva is – szövevényessé és merevvé tettek.

Hogyan fogjuk megmagyarázni gyermekeinknek és unokáinknak, hogy – köszönhetően az információs korszak alatt rendelkezésre álló technológiáknak – az összes információs rendszerünket sikerült aktualizálnunk, kivéve a monetáris rendszerünket?

Felhasznált források:

  • Solti Gabriella – Hogyan működik a bank?
  • Dr. Büki József – Készpénz
  • Walter György: Kereskedelmi Banki Ismeretek
  • Pénz és fenntarthatóság
  • Bernard Lietaer: Új pénz egy új világnak
  • http://bankokmukodese.com/

Várjuk hozzászólásaitokat/véleményeiteket a cikkhez, illetve a közösségi oldalainkon is!

Hogy ne maradj le az új cikkekről, iratkozz fel RSS-re, vagy hírlevelünkre (jobb oldalsáv!)!

Ha szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor az alábbi kripto címeinkre teheted meg.

  • BTC: 16sG5wXbj1m4jHur6nNikdJ9K2Rdu9NR4E
  • ETH: 0x760a3acE5dd130CF89b5df3d08CAF8A43866169E
  • LTC: LLadCFTkomUm5aAW9v2mELW7iQv51DYJBj

Köszönjük!

Szeretnél nyerni egy Trezor One kriptotárcát?

Ha szeretnél nyerni egy Trezor One kriptopénztárcát, iratkozz fel hírlevelünkre (jobb oldalsávban tudod megtenni) és kövesd a Facebook oldalunkat. Fontos, hogy csak a 2 együtt jogosít fel a sorsolásra! Minden hónap végén elemezzük az adatokat és a következő hónap első hetén sorsolunk, amely eredményét a Facebook oldalunkon publikáljuk! Várunk!

ui: Hogy biztosra menj, küld el a Facebook profilod címét és az email címed a [email protected] email címre, hogy be tudjunk azonosítani!

A témához kapcsolódó bejegyzések

Ismerjük meg validátorként a Beacon Chain-t

Virtualis Cash

Azon gondolkodsz, mennyit fog érni a kriptod?

Virtualis Cash

A Fidelity kriptos terméke, Binance FDIC, Bitcoin, Libra US, Venezuela

Virtualis Cash