Blog Pénzügy

A monetáris politika rákfenéje

Várható olvasási idő: 12 perc

Ha kriptoeszközökkel foglalkozol, akkor minden bizonnyal szembejött már Veled a monetáris politika fogalma. Ha még nem, akkor azt gondoljuk, hogy érdemes felzárkózni. Emiatt is tartjuk fontosnak, hogy ezt a közgadaságtani témát elővegyük és felhívjuk rá a figyelmet.

Ebben a cikkben a Wikipedia bejegyzését vesszük alapul, annak tartalmát emeljük át a cikkhez, az alábbi információk alapja a Wikipedia szerkesztőinek munkája, ez fontos ahhoz, hogy megértsük a pénzpiacok működését. A legtöbb blokkban valós példákkal mutatjuk be, hogy érthető legyen a pénzpiac működése.

Hiába gondolkodunk mélyebben, vagy akár elsősorban a digitális eszközök, a kriptoeszközök mindennapos használatában, nem árt tisztában lenni némi közgazdaságtani kérdéskörben is, hogy mitől is működik jelenleg ma még “hatékonyan” a pénzügyi rendszer és a világgazdaság.

A pénzügyi rendszerben is jelen van a trilemma, ahogyan a kriptoban is. A kriptoeszközök esetén a trilemma a biztonság/skálázhatóság/decentralizáció egyidejű alkalmazásának problémája, amin programozók tömege dolgozik.

A pénzügyi területen  a trilemma a pénzügyi nyitottság (szabad nemzetközi tőkeáramlás), az árfolyam stabilan tartása és az önálló kamatpolitika biztosítása (monetáris függetlenség) közül bármelyik kettő gazdaságpolitikai választás kérdése, de mind a hármat egyidőben megvalósítani szinte lehetetlen.

Akkor elő a popcornt és dőlj hátra, mert komoly téma következik, elég összetett, akár többször is neki lehet futni.

Mi a monetáris politika egyszerűen és hogyan működik?

A monetáris politika fellegvára a jegybank, vagy másnéven központi bank. A gazdaságban forgó pénzmennyiséggel próbálja befolyásolni a gazdasági folyamatokat. Ezt kétféleképpen tudja megtenni: növeli a forgalomban lévő pénz mennyiségét (pénzt nyomtat), vagy csökkenti a forgalomban lévő pénz mennyiségét.

  • Restruktív politika: ha emeli a kamatlábat, azzal csökkenti a forgalomban lévő pénz mennyiségét, visszafogja a gazdasági növekedést és csökkenti az inflációt.
  • Expanzív politika: ha csökkenti a kamatlábat, azzal nőveli a forgalomban lévő pénzmennyiséget, ez átmenetileg élénkíti a gazdaságot és inflációs növekedéshez vezet.

Az tehát, hogy Jerome Powell az Amerika-i jegybank (FED) elnöke kamatcsökkentési szándékáról tett egyértelmű jelzést a napokban, kételyeket támasztanak az USA növekedési kilátásaival szemben.

2008 óta ez az első kamatcsökkentés a Federal Reserve (FED) részéről. Az ugye megvan, hogy 2008-ban kezdődött az utolsó gazdasági világválság?! A végleges kamatdöntő ülés július végén várható.

Jerome Powell a FED elnöke

A FED jelzésének hatására több mint öt éve nem látott magasságba emelkedett az arany ára. Tehát sokan helyezték át aranyba a pénz eszközeiket.

A monetáris politika egy gazdaságpolitikai tevékenység, melynek során a monetáris hatóság befolyásolja a rövidtávú kamatkondíciókat, és ezáltal átmenetileg hatást gyakorol a makrogazdasági keresletre is. A legtöbb országban a központi bank, vagy más néven jegybank a monetáris politikáért felelős állami intézmény.

Milyen monetáris politikai rendszerek vannak?

A jegybankok végső soron a gazdaságban levő pénz mennyiségét szabályozzák, és ezen keresztül képes közvetlenül vagy kevésbe szorosan befolyásolni egyéb gazdasági változókat: a rövid és hosszú lejáratú kamatok szintjét, a devizák vagy az arany árfolyamát.

A különböző monetáris stratégiák, működési keretrendszerek általában abban különböznek egymástól, hogy ezek közül a mérőszámok közül melyiknek a szintjét kívánja stabilizálni, befolyásolni a jegybank.

A különböző rendszerekben tehát eltérnek a monetáris politika ún. operatív és közbülső céljai. A különböző monetáris politikai rendszerek emellett végső gazdaságpolitikai céljukban is eltérhetnek egymástól.

A monetáris politikai keretrendszerek az alábbi csoportokba sorolhatók:

  • Inflációs célkövetés
  • Árszintcél-követés
  • Pénzmennyiség-célok követése
  • Árfolyamrögzítés
  • Valutatanács
  • Aranystandard
  • Kevert rendszerek

Inflációs célkövetés

Az inflációs célkövetés rendszerében a jegybank végső célja az infláció alacsony szinten való stabilizálása (árstabilitás), melyet az inflációra vonatkozó előrejelzések, várakozások rövid kamatokon keresztüli kontrolljával éri el.

Az inflációs célkövetést folytató jegybankok az infláció egy meghatározott, a fogyasztói árindex éves százalékos változásában mért számszerű célt (inflációs cél) tűznek ki maguk elé. Az irányadó kamat szintjét úgy változtatják, hogy az inflációs cél teljesüljön.

Rendszeres időközönként előrejelzést készítenek a jövőben várható inflációról, és amennyiben az számottevően meghaladja a célértéket, szigorítanak a monetáris kondíciókon, azaz kamatot emelnek, míg ha a várható infláció alacsonyabb a célnál, akkor lazítanak, azaz csökkentik a kamatot.

Az inflációs célkövetés kulcseleme az előretekintő jegybanki viselkedés. Hatékony megvalósításához megbízható inflációs előrejelző technikákra, a gazdaság és a monetáris politika hatásmechanizmusának kellő ismeretére van szükség.

Inflációs célkövetést folytat többek között az angol, a svéd, az ausztrál, a kanadai és az új-zélandi jegybank. 2001-ben a Magyar Nemzeti Bank is bevezette az inflációs célkövetés rendszerét. 2007-ben tűzte ki célul a jegybank a 3%-os inflációs célt, amit 2015-ben egészítettek ki +-1 százalékos toleranciasávval.

Az alábbi ábrán a magyarországi inflációs célkövetés 2001-es bevezetése óta történt inflációs ingadozás látható részletesen. 

Az inflációs célkövetés Magyarországon
Az inflációs célkövetés Magyarországon – forrás: MNB

Árszintcél-követés

Az árszintcél-követés hasonló az inflációs célkövetéshez, azzal a különbséggel, hogy itt a jegybank magát az árszínvonalat, nem pedig annak növekedési ütemét kívánja stabilizálni. A gyakorlati különbség a két rendszer között az egyszeri inflációs sokkok kezelésében nyilvánul meg.

Olvass mást is ->  Libra, Ether határidős kereskedés, Ripple, Binance, Opera, Winklevoss fivérek

Míg az inflációs célkövetést folytató jegybank egy egyszeri inflációs sokkot követően megelégszik az infláció újbóli stabilizálásával, addig az árszintcél-követést alkalmazó jegybank egy hasonló sokk után – deflációt generálva – visszaszorítja az árakat a korábbi szintre.

A magyar gazdaság elmúlt 10 éves történetében 2014-15 közötti időszakban lehetett deflációról beszélni. Ezekben az években a fogyasztói árindex 5521,7 pontról 5509,6 pontra esett vissza. A tartós defláció nem kedvező, így a döntéshozók mindig probálják elkerülni. A csökkentés egyik módja a mennyiségi enyhítés, amikor a jegybank kötvényeket vásárolva juttat pénzt a gazdaságba.

Bár a monetáris közgazdaságtan elméleti modelljeiben gyakran felbukkan, a gyakorlatban csak Svédország próbálta ki az árszintcél-követést a két világháború közötti időszakban.

Pénzmennyiség-célok követése

A 70-es és 80-as években számos jegybank a pénzmennyiségre vonatkozó éves célokat fogalmazott meg, és követett. A mennyiségi célok követése mögött meghúzódó elgondolás az, hogy egyes pénzaggregátumok (M0, M1, M2) növekedése és az infláció között stabil, rövid távon is érvényesülő kapcsolat van.

Ha nem vagy tisztában a pénzteremtés folyamatával és az M0, M1, M2 jelentésével nézd meg az alábbi angol nyelvű videót.

Így ha jegybank kordában tartja a pénzmennyiség alakulását, akkor az infláció is alacsony szinten marad. A 80-as évek végére kiderült, hogy a feltételezett stabil kapcsolat csak 10-20 éves időszakok átlagában érvényes, így rövid távon a pénzmennyiség szigorú kontrollja mellett is elszabadulhat az infláció.

Korábban pénzmennyiség-célokat követett többek között az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Németország jegybankja, mára azonban ritka a mechanikusan alkalmazott mennyiségi célkövetés, egyedül Japán alkalmazza.

Hogy ezt is egy kicsit hasonlítsuk a kripto eszközökhöz, akkor a stablecoinok lehetnek egy jó példák erre. Attól stabil egy TETHER, DAX, TUSD, GUSD, USDT, EURS, vagy akár egy DAI, mert bizonyos mennyiségű pénz/arany/egyéb van mögötte tartalékként, hogy biztos fedezet legyen. Ha nem ismered a stablecoinokat, olvasd el erről szóló korábbi cikkünket.

Árfolyamrögzítés

Árfolyamrögzítés esetében a jegybank garanciát vállal arra, hogy az ország devizájának egy másik (horgony)devizához vagy devizakosárhoz kapcsolódó árfolyamát egy meghatározott szinten, vagy szűk sávon belül tartja. Ha a horgonydevizát kibocsátó ország inflációja alacsony, akkor nyitott gazdaságokban az árfolyam stabilizálásán keresztül a legtöbb esetben közvetve az árszínvonalat is stabilizálja a jegybank, mintegy importálva a horgonydeviza országának árstabilitását.

Rögzített árfolyamos rendszerben a jegybank általában nem képes önálló kamatpolitikát folytatni. Az irányadó kamat szintje gyakorlatilag követi a horgonydevizát kibocsátó ország kamatszintjét, hosszabb távú eltérések csak abban az esetben lehetségesek, ha a belföldi és külföldi szereplők közötti tőkeáramlást jogi eszközökkel korlátozzák, azaz a deviza konvertibilitását csökkentik. Az árfolyam rövid távú elmozdulásainak ellensúlyozására a jegybank devizapiaci intervenciók keretében végrehajtott devizaeladási és -vásárlási műveleteket hajt végre.

Az árfolyamrögzítés előnye a rendszer egyszerűsége és átláthatósága. Hátránya ugyanakkor egyrészt, hogy a rögzített árfolyam hitelességének fenntartásához nagy mennyiségű külföldi devizatartalék felhalmozására van szükség, ami drága. Másrészt az árfolyamrögzítés hitelességét nehéz megőrizni: a árfolyamrögzítéseknek gyakran leértékeléssel járó valutaválságok vetnek véget, melyek után az ország gazdasága akár évekre is recesszióba süllyedhet.

Az MNB által 1995 és 2001 között követett csúszó leértékelés az árfolyamrögzítés egy speciális fajtája. A hazai monetáris rendszernek 2008. február 25-ig részét képezte egy árfolyamsáv, ennek nagy szélessége azonban lehetővé tette, hogy a sávon belül a jegybank az inflációs célkövetésre alapuló monetáris politikát folytasson. 2008. február 26-tól az MNB tisztán inflációs célkövetésen alapuló monetáris politikát folytat.

Ezt a rendszert jelenleg Kínában és Oroszországban alkalmazzák.

Valutatanács

Az úgynevezett valutatanács az árfolyamrögzítés egy speciális esete, amely kiküszöböli a hagyományos rögzítéssel járó hitelességi problémákat. A valutatanács rendszerében a monetáris hatóság nem végez fedezetlen pénzkibocsátást: a hazai pénz minden egyes forgalomban levő egysége mögött annak megfelelő értékű devizafedezetnek kell állnia.

A pénzmennyiség tehát csak a devizatartalékok hasonló mértékű növekedésével párhuzamosan emelkedhet.

A valutatanács előnye az egyszerűség és a teljes devizafedezet által nyújtott hitelesség. Hátránya az önálló monetáris politikáról való teljes lemondás. Emiatt ha a hazai, illetve a horgonydevizát nyújtó másik gazdaságot eltérő sokkok érik, a monetáris politika nem tud ezekhez alkalmazkodni, gazdasági hatásukat tompítani.

Ricardo Hausmann a Harward Egyetem közgazdász professzora, Venezuela volt gazdasági minisztere javasolta a múltban utoljára Venezuela inflációs problémájának kezelésére egy valutatanács felállítását, amely csak annyi bolivárt engedne nyomtatni, amennyi dollár tartaléka van az országnak.

A pénz az utcán hever VenezuelábanNicolas Maduro diktatúrájában ez nem igazán történhetett meg. A többit tudjuk, hisz már történelem. Az ország lakosainak vagyonosabb része kriptoeszközökbe menekítette a pénzét.

Valutatanácsot alkalmaztak például Hongkongban, és alkalmaznak ma is Bulgáriában és Észtországban.

Aranystandard

Az aranypénzrendszer: Olyan monetáris rendszer, melyben egy ország pénzének értéke a törvény által megszabott módon az arany egy rögzített mennyiségével egyenlő és a belső valuta meghatározott mértékben aranyra váltható bankjegyek formáját ölti. Az aranypénzrendszer hatásaként az ország valutaárfolyama a többi aranypénzhez képest szűk határok között állandósul.

A Bretton Woods-i rendszerben meghatározott aranyfedezet alapú pénzkibocsátást Nixon elnök felrúgta 1971-ben, a vietnámi háború elvesztése után. Nagyjából az után kezdődött meg az arany fedezet nélküli pénznyomtatás az egész világon. A kereskedelmi bankok hitelkihelyezése által minden egyes hitelfelvétellel új pénz (hitelpénz) kerül a gazdaságba.

Olvass mást is ->  A gémerek és a blokklánc kapcsolata

Hogyan kerül új pénz a gazdaságba? Ha például János szeretne venni egy 25 milliót érő házat Bélától, de csak 12,5 millió megtakarított pénze van akkor a bank ad neki 12,5 milliót, amit majd visszatörlesztget a hitel ideje alatt a banknak. Bála is szeretne venni egy új házat, de az 50 milliót ér, a 25 milliója mellé kap 25 millió hitelt, amit Ő is majd visszatörlesztget, gyakorlatilag ezáltal kerül a gazdaságba 37,5 milliónyi új pénz.

Az MNB 2018-ban vásárolt 1Mrd USA dollár értékben aranyat és más országok is felhalmoztak, erről korábban már írtunk a Világuralom cikkünkben.

Kevert rendszerek

Az ilyen jellegű területek még jócskán nem kiforrottak. Talán a Bitcoin vagy a kripto eszközök is ide tartozhatnak a jövőben?! Meglátjuk.

A monetáris politika eszköztára

A monetáris politika a pénzkínálatot szabályozza és ezzel antiinflációs politika folytatását tűzi ki célul. Mivel a kereskedelmi bankok és a jegybank is képes pénzteremtésre, így nem elegendő csak a jegybankot szabályozni. A pénz kínálata a monetáris bázis és a multiplikátor szorzata: MS = m • MB , ahol

  • MS = pénzkínálat (money supply)
  • m = multiplikátor
  • MB = monetáris bázis

A monetáris politika a pénz kínálatát szabályozza, így a multiplikátorra és/vagy a monetáris bázis értékére gyakorol hatást. A monetáris politika szabályozása két nagy csoportra osztható indirek és direkt eszközökre.

Indirekt eszközök

Az indirekt eszközök öt fő csoportra oszthatók:

Kötelező tartalékráta

A jegybank kötelezően előírja, hogy a betétek után mekkora hányadot kell jegybankpénzben tartani:


A tartalékráta nem a bankok likviditását szabályozza, hanem ennek segítségével határozzák meg a kereskedelmi bankok pénzteremtési korlátait általában hosszabb időtávra. Ha a tartalékrátát növelik, a kereskedelmi bankok kevesebb hitelt tudnak nyújtani. Ezzel a multiplikátor és a pénzmennyiség csökken. Ha a tartalék rátát csökkentik, akkor ennek a fordítottja megy végbe.

A magyar Monetáris Tanács 2016 decemberben a kötelező tartalékrátát 2%-ról 1%-ra csökkentette, amivel további likviditást pumpált a bankrendszerbe, ráerősítve ezzel a laza monetáris politikára.

A kötelező tartalékráta Magyarországon 1997-ben még 17% körül volt, onnan csökkentették le folyamatosan a mai 1%-ra. Ebből rögtön látható, hogy minden a kezünkben tartott bankó (értsd forint) mögött valójában 1% (!) valódi érték (kötelező tartalékráta) és 99% gazdasági növekedésbe vetett bizalom áll.

Mi tehát a rendszer alapja? Pontosan: a bizalom… Azonban gondoljunk csak a pengőre, vagy Argentínára, vagy Venezuelára. A monetáris modell alapja tehát egyedül a bizalom. De mi van akkor, ha ez a bizalom mondjuk egy recesszió, vagy válság hatására komolyan meginog?

Refinanszírozási politika

A refinanszírozás a „finanszírozás finanszírozása”. A kereskedelmi bankok a hiteleiket a jegybanki forrás megléte esetén tudják kihelyezni. Ha a jegybank növeli a hitelkeretet, úgy a kereskedelmi bankok is több hitelt tudnak kihelyezni. Ha a refinanszírozási hitelkeret csökken, úgy a kereskedelmi bankok forrásoldala is csökken.

Biztosan belefutottál a Növekedési Hitelprogramba, amelyet több óriásplakátokon láttunk az országban az utóbbi időben. Pontosan a refinanszírozásról szól. 175 milliárd forint értékben, 6064 vállalkozás részesült a programban az utolsó jelentés alapján.

Növekedési Hitelprogram számokban – forrás: MNB

Rediszkont politika

A váltóformához, mint speciális hitelhez kapcsolódik, szerepe napjainkban gyengül. Lejárat előtt a váltót forgathatják, a hátralévő kamat levonásával leszámítolják (diszkontálják). Ha a kereskedelmi bank nyújtja be az értékpapírt a központi bankhoz, akkor rediszkontálásról vagy viszontleszámítolásról beszélhetünk. A lényege, hogy a viszontleszámítolás során a kereskedelmi bank jegybankpénzhez jut.

Kamatpolitika

A refinanszírozási hitelek kamatlábának változtatásával indirekt módon, a piaci szereplők pénzkeresletén keresztül tud hatni a jegybank a pénzmennyiség alakulására. Ha a refinanszírozási kamatlábat emelik, akkor a pénzintézetek is emelik saját hitelkamataikat, így a gazdálkodók pénzigénye csökkenni fog. Amennyiben csökkentik, úgy növekszik a pénzkereslet és ezzel a pénz mennyisége is. Amennyiben egy bank nem él a refinanszírozási hitel lehetőségével, úgy nincs kihatással rá ez a politika.

Bizonyos esetekben a vállalatok reakciója is eltérhet a kamatlábak növelésekor. A vállalati költségeken belül a kamatköltség nem biztos, hogy mindig a legjelentősebb. A kamatköltség esetleg áthárítható a vevőkre, vagy kedvező piaci lehetőségek esetén a vállalatok magasabb kamatlábat is elfogadhatónak tartanak.

Az MNB 2019 március végén szigorított a kamatpolitikán. Igaz, hogy az alapkamat nem változott a 0,9 szintről, azonban a kamatfolyosó szigorításával megkezdte a monetáris szigorítást az MNB.

Az MNB az egynapos betét kamatát 10 bázisponttal, mínusz 0,15 százalékról mínusz 0,05 százalékra emelte. 

Nyíltpiaci műveletek

Ilyen műveletek végzéséhez nagy mennyiségű állampapír szükséges, mert a központi bankok ezek adás-vételével alakítják a pénzmennyiséget. Ezzel a módszerrel a pénzmennyiségek azonnali változtatására nyílik lehetőség, és naponta akár többször is alkalmazható. Mivel rugalmas eszköz, ezért akár egy napon belül ellenkező irányú műveletek is végezhetők.

A nyílt piaci műveletek egyik fajtája amikor a jegybank egyszerűen eladja vagy megveszi az állampapírokat. A bankok emellett használják az ún. repókat (repurchease agreement), vagyis a visszavásárlási megállapodásokat. Ilyenkor megállapodnak a kereskedelmi bankokkal, hogy egy adott időpontban, azok visszavásárolják az értékpapírokat. Az üzlet kamatköltsége az eladási és vételi árfolyam különbségében jelenik meg.

A repók kamatának változtatásával a kereskedelmi bankok kereslete változtatható, így a pénzmennyiség növekedése szabályozható. Az értékpapír vásárlásakor a csökken a forgalomban lévő pénzmennyiség, hiszen állampapírt vettünk, és ez által gyakorlatilag hitelt nyújtottunk az államnak. Amennyiben ezt visszavásárolják, úgy a forgalomban lévő pénzmennyiség növekszik. A módszernek három fő jellemzője van:

  • Autonóm: alkalmazása kizárólag az adott ország központi monetáris hatóságának döntésétől függ.
  • Rugalmas: mert naponta többször is lehet változtatni a pénzmennyiséget az eladások és vételek révén.
  • Közvetlen: mert hatása azonnal érvényesül, rögtön lezajlik a pénztömeg növekedése vagy csökkenése.
Olvass mást is ->  Devizaháború

Erkölcsi ráhatás módszere

Egy kevésbé megfogható módszer, hiszen itt személyes megbeszélésekről van szó. A központi monetáris hatóság céljai elérésének érdekében egyeztetéseket folytat a pénzintézetek vezetőivel. Az eszköz hatásfoka függ attól, hogy a bankok vezetőinek pozíciója mennyiben függ a központi hatóságok jóindulatától.

Direkt eszközök

A központi monetáris hatóság közvetlen a szabályozandó tényező értékét határozza meg. Például a betéti/hitelkamat konkrét nagyságát, a kihelyezhető hitelek globális összegét, stb. A direkt eszközök nem igazán alkalmasak a monetáris politika „finomszabályozására” így napjainkban a szerepük nem túl nagy. Ilyenek lehetnek az alábbiak:

  • Kötelező tartalék előírások
  • Viszontleszámítolási plafon
  • Hitelkontingentálás
  • Irányított hitelek

A magyar szuperállampapír

Elég komoly érdeklődés övezte a Magyas Szuperállampapírt (MÁP+), a kibocsátást követően gyakorlatilag rekordösszegért vásároltak belőle a magyarok, hiszen fél év után 3,5, egy év után 4 százalék kamatot fizet, majd évente 0,5 százalékponttal növekszik még a kamat, vagyis az ötödik évben már 6 százalék a kamatozás.

Vajon a sorbanállók között mennyien voltak tisztában azzal, hogy a befektetők által kapott nominális kamatból/hozamból ha levonjuk az aktuális inflációt, akkor kapjuk meg, hogy a befektetett pénzünk vásárlóértéke valójában hogyan változott? Amennyiben a kivonás értéke pozitív szám, akkor a vásárlóérték növekszik, viszont ha a kivonás értéke negatív szám, akkor ugye csökken.

Mit jelent ez pontosan? Ha 6%-os hozamot kapunk egy állampapír befektetés után és az éves infláció 3%, akkor a reálhozam kb. 3%.

Ahogy fent már írtuk, itthon próbálják rögzíteni az inflációt 3% körüli értéken, de semmi garancia nincs arra, hogy ezt akörüli értéken tudják tartani. Ha tehát az inflácó mondjuk 4-5-6% (ne legyen!) körül alakul, akkor akár a dunyhában is őrizhettük volna a pénzünket. Ráadásul a Magyar Szuperállampapír a korábbi Prémium állampapír családdal ellentétben nem inflációhoz kötött, így egy esetleges inflációs sokktól NEM VÉD MEG.

Konklúzió

A pénz, amely a gazdaságot mozgatja, jelentős erővel bír. Ahogy a fentiekben olvashattad a bizalom az, ami értéket ad a kinyomtatott papírnak, a pénznek. Hiszen valós fedezet nincs mögötte, minden 100 egység mögött 1 egység valós érték van.

De a pénzeket használjuk, mert bízunk az adott ország gazdaságának értékében, elhisszük, hogy a GDP érték valós és bízunk is benne. Bízunk abban, hogy a pénzünk holnap is ugyanannyit fog érni. Elhisszük, hogy a jegybank gondoskodik az inflációról, nem engedi elszabadulni.

Csakhogy a történelemben már megtörtént nem egyszer az, hogy ez a hitelpénzrendszer megdőlt és akkor jött a válság, ahol nagyon sokan nagyon sokat veszítettek.

Hogy a kriptoeszközök mikor tudnak felzárkózni ehhez az még számunkra is több kérdést vet fel. Ami biztos, hogy a kripto eszközöket nem a bizalom működteti, hanem egy, vagy inkább több matematikai algoritmus, ami biztosítja, hogy az ne inflálódjon el, ne lehessen belőle annál többet “nyomtatni”, mint amennyit az eszköz fehér könyvében leírtak.

A Bitcoin rendszere úgy lett kialakítva, hogy maximum 21 millió darab lehet belőle, az értéke eléggé biztos, hogy amint ez a 21 millió rendelkezésre áll, csak emelkedni tud. Jelenleg kb. 17,8 millió darab áll rendelkezésre a többi a jövőben kerül bányászatra. De ez már nem is ehhez a cikkhez tartozik.

Ha mégis érdekel bővebben, akkor az alábbi témák lehetnek érdekesek számodra:

A jelenlegi gazdasági működésben és a jelenlegi világban történő események okán azért látunk némi esélyt a kriptoeszközök felzárkózásra a monetáris rendszerhez. Vagy rendszerbe, vagy kis túlzással helyette.

Ha korábbi pénzpiaci elemző cikkünket is szeretnéd elolvasni, mert volt már ilyen, ahol górcső alá vettük a pénz piacát a pénz evolúcióját. Olvasd el most!

Forrás egy része: Wikipedia Köszönjük a szerzők közreműködését!

Várjuk hozzászólásaitokat/véleményeiteket a cikkhez, illetve a közösségi oldalainkon is!

Hogy ne maradj le az új cikkekről, iratkozz fel RSS-re, vagy hírlevelünkre (jobb oldalsáv!)!

Ha szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor az alábbi kripto címeinkre teheted meg.

  • BTC: 3CmeUs1PjHs5158rHKRwLRye4c4PpFQ93A
  • ETH: 0x760a3acE5dd130CF89b5df3d08CAF8A43866169E
  • LTC: LLadCFTkomUm5aAW9v2mELW7iQv51DYJBj

Köszönjük!

Szeretnél nyerni egy Trezor One kriptotárcát?

Ha szeretnél nyerni egy Trezor One kriptopénztárcát, iratkozz fel hírlevelünkre (jobb oldalsávban tudod megtenni) és kövesd a Facebook oldalunkat. Fontos, hogy csak a 2 együtt jogosít fel a sorsolásra! Minden hónap végén elemezzük az adatokat és a következő hónap első hetén sorsolunk, amely eredményét a Facebook oldalunkon publikáljuk! Várunk!

ui: Hogy biztosra menj, küld el a Facebook profilod címét és az email címed a [email protected] email címre, hogy be tudjunk azonosítani!

A témához kapcsolódó bejegyzések

Bitcoin bányász farmok fúziója, Binance Indiában, Masternode vs staking

Virtualis Cash

Mi az a blokklánc (blockchain), egyszerűen?

Virtualis Cash

Mi lehet 2019 legjobb befektetése?

Virtualis Cash