Blog Blokklánc

Mi az a decentralizáció a blokkláncoknál? És miért hasznos?

konszenzus algoritmusok a blokklánc technológiában
Várható olvasási idő: 5 perc

Habár a blokklánc alapú rendszerek egyik alapvető tulajdonsága a decentralizáltság – és épp ez jelenti az egyik legfőbb vonzerejét -, mégis sokan nem tudják pontosan, hogy mit is jelent a blokklánc decentralizáció, miért akad kevés valóban decentralizált blokkláncból, és hogy a változó arányú centralizáltság ellenére milyen előnyei vannak a blokklánc használatának?

Induljunk ki abból, hogy minden rendszer vagy centralizált, azaz központosított, vagy decentralizált lehet. A centralizáció definíciója: egy tevékenység vagy szervezet irányítása egyetlen hatóság által, míg a decentralizáció: egy szervezet egységeinek mozgatása egy adminisztratív központ felől más pontok irányába. Ez azt jelenti, hogy ha valami centralizált, akkor van egy pont, ami érintett minden tevékenységben, míg ha decentralizált, akkor több pont végzi a munkát.

A centralizált rendszerekben minden adat egy központon keresztül áramlik át, ami gyakran egy magánszerver vagy hub. A decentralizált rendszerekben sok pont kapcsolódik össze, így az információk nem egyetlen központon haladnak át. Ezeket hívjuk peer-to-peer (P2P) hálózatnak. Ebből következik, hogy a centralizált rendszerekben nagyon könnyű nyomon követni és begyűjteni az információkat. A decentralizált rendszerek sokkal jobbak az adatvédelmet tekintve, hiszen a sok pont miatt az információk nem nyomon követhetők.

Decentralizált rendszerek mindig is léteztek, illetve a számítástechnikában is használták még a blokklánc előtt a decentralizált üzenetküldést, illetve fájlmegosztást. Így működnek például a torrentek, hiszen nem egy központi szerverről kerülnek letöltésre a fájlok, hanem más felhasználóktól, és egy fájl akkor tölthető le, ha legalább egy seed aktív és kapcsolódik az internethez.

2009-ben Satoshi Nakamoto előállt a bitcoin ötletével, ami egy peer to peer elektronikus pénzügyi rendszer blokkláncra építve, ami addig nem volt. Vitalik Buterin, az ethereum alapítója pedig blogjában a decentralizációról írva kifejtette, hogy az három nézőpontból definiálható: az egyik az architekturális, a másik a politikai és a harmadik a logikai. Az ezek alapján adódó kérdések:

  • Hány fizikailag létező számítógép található a hálózatban?
  • Hány entitás irányítja ezeket a számítógépeket?
  • Az adatstruktúra és az interfész egyedi struktúraként vagy rajként működik?

A blokklánc politikailag és architekturálisan decentralizált, ugyanakkor logikailag centralizáltnak tekinthető, mivel ha az egészet nézzük, akkor úgy működik, mint egyetlen számítógép.

Olvass mást is ->  Mi a különbség a DApp, iDApp és a DAO között?

A decentralizáció a blokkláncnál a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adatbázis “el van osztva” több résztvevő között: vagyis mindegyiküknél megtalálható a blokklánc egy teljes másolata. Ez az adatbázis tartalmazza a pénzügyi tranzakciók teljes történetét, a felhasználói fiókok számát, és még néhány információt. Ezen kívül nincs semmi olyan adat, amit esetleg egyetlen szerveren tárolnának úgy, hogy mások nem férnek hozzá. Az adatok sok eszközön megtalálhatók, és folyamatosan zajlik a szinkronizáció.

Egy decentralizált kriptopénz rendszer akkor működik megfelelően, ha a blokkláncot tároló gépek kapcsolódnak az internethez. Egy gép persze nem elegendő egy tranzakció érvényesítéséhez, több résztvevőnek is vissza kell igazolnia a változásokat, azt feldolgozni, és elhelyezni a blokkláncon.

Miért is jó a decentralizáció?

A decentralizált, elosztott adatbázis lényege a kriptopénzeknél az, hogy egy univerzális, független fizetési rendszer jön létre, melyen biztonságossá válik a tranzakciók végrehajtása. Miért biztonságos? Mert ha összehasonlítjuk mondjuk a hagyományos bankrendszer vagy az elektronikus fizetési rendszerek működésével, akkor azt látjuk, hogy azok mindegyikének megvan a maga saját irányítóközpontja, ahol láthatók az információk mindenről.

Emellett biztonságosabb is, hiszen az elosztott megoldás esetében – és a fájlok folyamatos szinkronizálásának köszönhetően – elérhető, hogy a blokklánc védett legyen a törlésekkel, változtatásokkal vagy bármilyen feltörési kísérlettel szemben.

A blokklánc összefüggő blokkok sorából áll, melyekben a hálózaton megtalálható valamennyi adat tárolva van. Habár elméletileg megváltoztatható egy blokk és újrairányítható minden elküldött kriptopénz, azonban a gyakorlatban ez nem megvalósítható, mivel minden blokklánc blokkot több csomópont is ellenőriz, így ha valaki módosít egy blokkot, akkor azt a rendszer visszautasítja, hiszen a többi csomópontnál más az adat. Emellett persze nem törölhető információ sem a blokkláncokról, hiszen sok-sok számítógép tárolja róla az információkat.

A többszörös blokkláncadat-duplikáció tehát megakadályozza, hogy a hackerek megváltoztassanak, kicseréljenek bármit is annak érdekében, hogy elérjék valakinek a pénzét, esetleg módosítsák egy tranzakció végső címzettjét.

Milyen problémák lehetnek a blokkláncok decentralizáltságával a gyakorlatban?

Ugyanakkor a blokklánc sem tökéletes. Ha például veszünk négy számítógépet, melyek csomópontként működtetnek egy blokkláncot, az még nem garancia a problémamentességre, mivel mindegyik gépnek lehet azonos hibája. Leginkább azért, mert mindegyik ugyanazt a kliensszoftvert futtatja, és ha abban bug van, akkor az az egész rendszert érinti. Itt tehát kérdésként merül fel, hogy architekturálisan valóban decentralizált-e a rendszer?

Olvass mást is ->  Bitcoin milliomosok, Debit kártyával Bitcoint, Justin Sun veseköve, Francia bitcoin oktatás, Globális blockchain oktatás, USA adóssága

De ha egy blokklánc a proof of work konszenzusmechanizmust használja, és a bányászok többsége egyetlen országból érkezik, és annak az országnak a kormánya mondjuk államosítja és irányítása alá vonja az összes bányát, akkor ebben az esetben bekövetkezik a blokklánc politikai centralizációja. Sőt, az is problémát okozhat, ha a bányászati gépek nagyobb részét egyetlen cég gyártja.

De ugyanez megtörténhet a proof of stake konszenzusmechanizmus esetében is, ha mondjuk az érmék több mint 70 százalékát egyetlen tőzsdén tartják. Ekkor is veszélybe kerül a politikai decentralizáltság.

Túl a maximális decentralizáltságon

Amit korábban felvázoltunk, az a maximális decentralizációra érvényes, vagyis a decentralizált, elosztott, engedélymentes blokkláncra. Ugyanakkor a Cryptoasset Taxonomy Report szerint a kriptopénzeknek mindössze 16 százaléka teljesen decentralizált.

A gyakorlatban a blokkláncra épülő rendszerek többé-kevésbé centralizáltak, vagyis megjelennek egyrészt a korlátozott hozzáférésű félig decentralizált megoldások, másrészt minimális mértékű decentralizáció, azaz maga a centralizáció.

Az olyan érmék, melyek elsődlegesen fizetőeszközként használatosak – mint például a bitcoin, a litecoin vagy a stellar – a leginkább decentralizált megoldások közé tartoznak, ugyanakkor a bitcoin sem teljesen decentralizált, mivel a bányászgépek legnagyobb része kínai. De ha megnézed például az ethereumot, akkor is azt látod, hogy bár decentralizált felépítése van, mégis van egy vezetősége, sőt egy vezetője is, Vitalik Buterin. De ha például a ripple-re gondolunk, akkor az alapítók tulajdonában lévő átjárók rendszerével találkozunk. De mi a célja ennek a centralizáltságnak egy decentralizált rendszerben?

Decentralizáció korlátokkal

A decentralizációra nem létezik szabvány, és a kriptopénz közösségek nem értenek egyet abban, hogy melyik projekt, mennyire decentralizált valójában. Itt vannak például a decentralizált tőzsdék (DEX). Míg a normál tőzsdei platformok közvetítőként működnek a felhasználók közötti hatékony kereskedésnél, a DEX ezt a közvetítést megszünteti azzal, hogy összekapcsolja a vevőket és az eladókat.

Ez a megoldás szélesebb hozzáférést enged a felhasználók számára a pénzeik kezeléséhez, és a KYC követelmények nélkül is biztosítja a megfelelő megbízhatóságot. Ugyanakkor azok a decentralizált tőzsdék, melyek így működnek, gyakran hiányosságokkal küszködnek a felhasználói élményt, a sebességet és a költségeket tekintve.

Olvass mást is ->  Miért lehet a Bitcoin Lightning hálózat egy igazán jó lehetőség a gyors tranzakciókra?

A leggyakoribb probléma egyébként a biztonsági kockázat. Amennyiben ezt megpróbálják megoldani, akkor már szükségük lesz a KYC-re és az eszközök korlátozott megjelenítésére. Ekkor pedig megjelennek azok, akik szerint az adott DEX már nem is decentralizált.

Pedig, ha azt szeretnének, hogy növekedjen a kripto-iparág, akkor a projekteknek fel kell készülnie arra, hogy valamiféle egyensúlyt alakítsanak ki a centralizáció és decentralizáció között. Száz százalékos decentralizáció pedig nem nagyon létezik, mindig van valamilyen kompromisszum annak érdekében, hogy egy jobban működő és skálázható projekt vagy platform jöjjön létre.

A centralizált tőzsdéknek olyan szolgáltatásaik vannak, melyek miatt sokan ezeket szeretik használni, ezért az olyan kriptotőzsdék, mint a Coinbase vagy a Kraken gondoskodnak a felhasználói támogatásról.

Minimális decentralizáció, azaz centralizáció

Végül pedig, ha egy olyan blokkláncot veszünk, ahol egyetlen tulajdonos kezében vannak a csomópontok különböző helyeken, akkor ott minimális decentralizációról beszélhetünk. Ennek ellenére még ebben az esetben is van értelme a blokkláncnak. A hagyományos adatbázisoktól eltérően itt is működik az adatbázis integritásának ellenőrzése, az adatok szinkronizálása és másolatok készítése valós időben, a teljes tranzakciós történet ellenőrzése menet közben, és az egyetlen meghibásodási pont kiküszöbölése.

Erre lehet példa egy digitális tulajdonjogi platform, mely egy olyan értéknyilvántartási rendszer, aminél teljes bizalomra van szükség a működtető szervezet irányában. A tulajdonos megoszthatja az ellenőrzési jogot több csomópont között, melyek megerősíthetik a változásokat, és ha valami hiba beütne, akkor azt a csomópontok jelzik. Emellett a végállapotú adatok is hatékonyan szinkronizálhatók szerverek között és a mentések is valós időben zajlanak. Ezáltal a rendszer ellenáll a hibáknak. És mivel a tranzakciók tartalmaznak egy időbélyeget, így nincs probléma a megrendelés megerősítéssel.

Látható tehát, hogy a decentralizáltságot tekintve többféle megoldásról is beszélhetünk. Ráadásul a decentralizáltság fokától függetlenül a felhasználói bizalom változó mértékű lehet. Mindamellett az kijelenthető, hogy egy blokklánc akkor használja ki maximálisan lényegi adottságát, ha magas szintű a decentralizáció. Ugyanakkor a centralizáltságnak is vannak előnyei, mindemellett, hogy magas centralizáltság mellett is hasznos lehet a blokklánc használata.

A témához kapcsolódó bejegyzések

Tezos Staking a Binance-en, Új Internet épül, Küszöbön a medve piac, 50%-ot esett a Ripple, Soft Bank Card 3.0

Virtualis Cash

Kriptotárcák összehasonlítása 4. rész

Virtualis Cash

Litecoin egyszerű és biztonságos küldése Facebook Messengeren

Virtualis Cash