Blog Pénzügy

Devizaháború

Várható olvasási idő: 15 perc

Devizaháború és a közelgő hitelválság

A két legnagyobb érték az életünkben az idő és a szabadság. A pénz csak eszköz az időnkkel való kereskedésre. Azonban a valódi pénzt felváltotta egy folyamatosan elértéktelenedő, elinflálódó csereeszköz, egy értéktelen papírfecni és digitális számok egy központi számítógépen. És ennek az értéktelen papírfecninek a segítségével szépen lassan elvesztjük azt, ami a legnagyobb érték az életünkben: az időt és a szabadságot.

Egyetlen eszköz maradt a kezünkben: az edukáció. Ha már az elemi iskolában a pénzügyi és gazdasági oktatás nem nem jutott jelentős szerephez, érdemes ezt a hiányt mihamarabb pótolni. Történelmet is tanítanak, csak a lényeg marad ki belőle, a száraz maszlagot magoltatják be velünk az érdekes részek és összefüggések helyett.

Körülöttünk minden ami körülvesz ciklikus, visszatérő, körforgásos. Talán elsőként az emberi gondolkodás természetével érdemes kezdeni. Mi emberek azt szeretjük, ha a körülöttünk lévő világ működését egyszerű, kiszámítható, átlátható, csak néhány tényező által befolyásolt folyamatokkal írhatjuk le.

Azt tartjuk racionálisnak, tudományosan megalapozottnak, ami a mai tudásunk alapján megérthető, számunkra átlátható, konstansokat tartalmazó képletekkel leírható. Az élő rendszerek, az egész bioszféra és a gazdaság működése azonban sokkal bonyolultabb ennél. Nemcsak a folyamatokat meghatározó igen sokszámú tényező okoz számunkra problémát, hanem az is, hogy az élő rendszerek ugyanazon hatásra sokszor eltérő reakciókkal válaszolnak, térben és időben módosulnak, tehát sehogy sem akarnak beilleszkedni az általunk megkívánt, leegyszerűsíthető, kiszámítható, mindig azonos törvényszerűséggel működő világképbe.

Az emberi agy egyszerre pusztán néhány paraméter változását képes követni, befogadni. Ezért a körülöttünk lévő komplexebb folyamatokat leegyszerűsítjük. Ami persze sokszor segíthet rész problémák megoldásában, azonban gyakran vezet szűklátókörű, téves következtetésekhez.

De legalább ezen következtetéseinkben rendkívül biztosak vagyunk és tűzön-vízen védjük vélt igazunkat, tudománytalannak, komolytalannak vagy túlzónak tartva azokat, akik meg merik kérdőjelezni leegyszerűsített mechanisztikus világképünk igazát. Pedig számos téves – ma már valószínűleg mindenki által hibásnak vagy nem kellően körültekintőnek tartott – döntés született a „felületes ismereteink” alapján az elmúlt évtizedekben.

90 éves ciklusok

Minden 90 évben megváltozik a gazdaság szerkezete. Ahhoz, hogy ezt észrevegyünk nincs más dolgunk, mint hátranézni, hogy mi történt a történelemben. Az összes ilyen háború során egy gazdasági “újraindítás”, “reset” következett.

2020 A nagy devizaháború

Mit jelent az, hogy devizaháború?

A devizaháború az országok devizáinak leértékelését jelenti annak érdekében, hogy növelje az adott ország versenyképességét. Ez tulajdonképpen azt jelenti, ha egy ország fizetőeszköze gyengébb egy másik ország fizetőeszközéhez képest, akkor az export tevékenyégből nagyobb profitja származik az országnak a hazai devizában.

Nézzük csak meg a magyar forint helyzetét. Tegyük fel, hogy 1 euró külföldi bevétel egy magyar vállalkozás számára 337 forint bevételt jelent, amennyiben az EUR/HUF árfolyama 337 forint. Ha tovább gyengül a forint, akkor nő a bevétele, ami annyit tesz, hogy ha 340 forint lesz az euro árfolyama, akkor 1 euróból 340 forint bevétele lesz.

Milyen eszközök állnak egy kormány rendelkezésére, hogy leértékelje a saját devizáját? Ezek lehetnek: mennyiségi enyhítés (pénznyomtatás), kamatcsökkentés, vagy szóbeli beavatkozások. Hogyan reagálhatnak erre más országok? Úgy, hogy pontosan ugyan ezt csinálják: pénzt nyomtatnak, kamatot csökkentenek, vagy mondanak valamit.

A devizaháború inkább a nagyobb hatalommal rendelkező országok esetében jelent komolyabb problémát, mert a kisebb hatalommal rendelkező országok egyszerűen csak igazodnak ehhez, követik a folyamatot. Ezért nézi mindenki árgus szemekkel azt, hogy mit csinál a FED (folyamatosan kamatot vág, most is éppen erre készül, csak a mozgástere már így is meglehetősen korlátozott), a kínai jegybank (PBOC), Németország és Japán.

Hogyan alakult ki a jelenlegi devizaháború?

A FED kezdte el gyengíteni a dollárt 2010-ben annak érdekében, hogy ezzel is rontsa kereskedelmi partnereinek a gazdasági növekedését. A FED-et követte a Japán jegybank, majd az Európai Központi Bank is. Szépen minden nagy hatalommal rendelkező ország beállt a sorba és követte ezt a fajta laza monetáris politikát. Az évek alatt (elmúlt 10 év) mindenki alkalmazkodott ehhez. Alacsonyan tartják a kamatokat, ami azzal az előnnyel jár, hogy az országok olcsóbban finanszírozzák az államadósságot, ráadásul az emberek is jobban járnak, mert ha az adósságnak alacsony a kamata, akkor alacsony a kamatteher, ami pedig újabb és újabb hitelfelvételre ösztönöz.

Igenám. De van itt egy bökkenő. A deviza leértékelésével szemben az a legnagyobb kritika, hogy bár a cégek és vállalkozások bevételeit növeli, azonban az ipari termelést, vagyis azon keresztül a gazdasági növekedést nem támogatja. Térjünk vissza az örök körforgásra és nézzünk a történelemből korábbi példákat arról, mi történt amikor korlátlanul kezdték el nyomtatni a gazdaságba a “pénzt”.

Az árolyamkockázatokból eredő kockázatok kivédésére találták ki a hedged típusú ETF alapokat. Így talán már azt is jobban megértjük, hogy miért nem ment át eddig bitcoin ETF?

Valuta vs Pénz (Currency vs Money)

Mindkettőre jellemző: elszámolási egység, csereeszköz, tartós, hordozható, osztható, helyettesíthető. A kettő közül viszont csak az utóbbi, csak a valódi pénz rendelkezik azzal az értékkel, hogy hosszútávon megőrizze az értékét.

Senki körülöttünk, még a bankárok és a könyvelők sincsenek tisztában azzal, hogy mi a különbség a valuta (A valuta széles értelemben egy ország törvényes fizetőeszköze, azaz hivatalos pénze.) és a pénz között. Pedig van egy kritikus különbség a kettő között. A valutát folyamatosan nyomtatják és 2% körül próbálják tartani az inflációt. Az egyre nagyobb kínálatnak köszönhetően pedig folyamatosan évről-évre veszít az értékéből, vagyis nem igazán értékőrző.

Az arany és ezüstkészlet állandó, azaz nem lesz belőle több a Földön soha, mint amennyi eleve rendelkezésre áll. Folyamatosan bányásszák, de a Földön létező összesen rendelkezésre álló aranykészlet nem változik.

Az arany, amit már az ősi Egyiptomban is használtak csereeszközként mind a mai napig itt van velünk és őrzi értékét. Elfogadják Kínában, Amerikában és Európában is. Az olajat is használhatnánk pénzként, csak nehézkes lenne a hordozhatósága miatt.

Az elmúlt 5000 évben csak az arany és az ezüst őrizte meg stabilan a vásárlóerejét. Ezer és ezer valuta látott napvilágot szerte a világon, azonban amelyiknek nem volt arany, vagy ezüst fedezete, egytől-egyig mindegyik kivétel nélkül elinflálódott.

De létezik akár egyetlen olyan valuta a történelemben, amelyik mögött ne lett volna valamilyen stabil érték és ne inflálódott volna el? Egyszerű a válasz: nem! Talán az amerikai dollár lesz az első a történelemben, amelyik megőrzi az értékét a végtelenségig? Vessünk csak egy apró pillantást arra, hogy mit művelt a FED az elmúlt 50 évben. Gyengébb memóriával elég, ha csak 2019 szeptembertől a mai napig eltelt időszakot tekintjük. Később a bejegyzésben részletesen írunk erről.

Olvass mást is ->  A bitcoinról egyszerűen

Egyetlen egy fiat valuta sem élte túl a történelemben. A forgatókönyv minden esetben ugyanaz. A dollárt 1913-ban alkotta meg a FED. Azóta elvesztette vásárlói értékének több mint 95%-át. Így nem igazán állíthatjuk azt, hogy értékőrző.

Ezzel szemben az 5000 évvel ezelőtt épített piramisok mind a mai napig őrzik emléküket, az akkoriban már csereeszközként használt arany is mind a mai napig forgalomban van és az értéke folyamatosan emelkedik. Mi lehet ennek az oka? Az, hogy nem tudjuk nyomtatni. Abban a pillanatban, ahogy képesek lennénk az aranyat reprodukálni, az arany értékállósága megszűnne.

A kormányok nem igazán szeretik az aranyat, mert akkor meg van kötve a kezük, meg van határozva, hogy mennyit költhetnek. A valutákat a barter előzte meg. Fedezetlen fiat pénzeket használunk, amit gyakorlatilag levegőből állítanak elő és adnak oda a bankoknak, hogy kihelyezzék hitelbe és óriási bónuszokat osszanak ki egymás között év végén, összedöntve ezzel az egész gazdaság működést.

Az iskolákban nem oktatnak pénzügyet, sőt, tabu a pénzről beszélni, ezért sincs esélye és főleg ideje az átlagembernek arra, hogy hátralépjen és tanulmányozza, hogyan is épül fel a bankrendszerünk, mi zajlik az óriási épületek titkos falai között és egyáltalán mi történik körülöttünk?

A jelenlegi rendszer csak úgy fenntartható, ha folyamatosan növeljük a “pénz” mennyiségét, ezért van az, hogy sokkal jobban élünk, mint a szüleink és ők is jobban éltek, mint a szüleik. Ezért van az, hogy a 70-es 80-as években még 10% körüli kamat volt és 2 forint volt egy gombóc fagyi. Ezzel szemben ma 1-2% körüli kamatok vannak és 300 forint 1 gombóc fagyi. De meddig csökkenthető a kamat és meddig lehet pumpálni a gazdaságot? Soha nem volt még a világ ennyire eladósodva. Ez az egész nem más, mint egy kis vudu, hókusz-pókusz és kaszinó egybegyúrva.

Azonban nem kizárólag az USA-ban kezdték el a mennyiségi lazítást (quantitativ easing). Ugyan ez történt Kanadában, Ausztráliában, Dél-Afrikában, Ororszországban, Szingapúrban, Indiában, Kínában és tovább sorolhatnánk. Minden egyes kormány ugyan azt csinálta az elmúlt 20 évben a bolygón. Q1 után jött a Q2, azt követte a a Q3, Q4, Q465… Az elmúlt 20 évben, a 2000-es évek elejétől 18 szorosára növekedett a rendelkezésre álló pénzmennyiség.

De mi az oka annak, hogy eddig még nem inflálódott el a dollár például? A magyarázat az, hogy mert átlépte az országhatárt és a világon mindenhol elfogadják. Gyakorlatilag az amerikaiak kiexportálták az inflációt a világ országaiba. Hogyan lehet exportálni az inflációt? Úgy, hogy mindenért, ami külföldről érkezik, legyen az autó, TV, elektronikai termék, vagy bármi más, azért dollárral fizettek. Megvették a hardvert és dollárral fizettek.

Ez jó volt az amerikai lakosság számára. Egy ideig. De amikor a világ többi országa rájön arra, hogy van egy halom értéktelen papírfecni a kezében és egyszerre áll fel mindenki, hogy nem akar tovább ilyen egyenlőtlen feltételek melletti kaszinóhoz asszisztálni, akkor fog elkezdeni a dollár elértéktelenedni.

Tényleg a végtelenségig inflálódhat a dollár, a jüan, az euró és a többi fiat pénz? Szükség lesz valami helyettesítőre. Melyek lehetnek ezek? Digitális pénzek a digitális világban és a nemesfémek.

A világnak egy új monetáris politikára van szüksége a jelenlegi helyett. Hogy ez mi lehet és hogyan fog kinézni, ahhoz először vissza kell mennünk a múltba és meg kell vizsgálnunk azt, hogy korábban ezek a váltások hogyan működtek? A monetáris történelem során ugyanis ciklikusság figyelhető meg, amiből következtetéseket tudunk levonni.

Egy kis töri

A világban először Líbiában kezdtek el ugyanolyan súlyú és ugyan olyan formájú arany érméket verni. Ezután lett az arany és az ezüst elszámolási egység, csereeszköz, tartós, hordozható, osztható, helyettesíthető és értékőrző. Ez átterjedt később Athénba, ahol ennek hatására megindult a szabad kereskedelem, fellendült az építészet, bevezették az adózást és kialakult a mai értelemben vett civilizált gazdaság.

De mi történhetett, hogy a végén ez összeomlott? Ugyanaz, mint minden esetben a világtörténelem során: túl nagy kapzsiság és túl sok háború. Amikor Athén elkezdett háborúzni Spártával, az jelentette a problémák kezdetét és Athén kapitulációjával ért véget. A peloponnészoszi háború, a teljes hellén világot megmozgató negyedszázados konfliktus.

Két nagyhatalom állt egymással szemben: Spárta és Athén. Egy váltakozó sikerrel folyó, 27 éven át tartó háborúban (Kr. e. 431-404) csaptak össze. A peloponnészoszi háborúba a görög világ szinte minden állama belebonyolódott. Éhínségek, járványok, belpolitikai harcok nehezítették a mindennapokat, több városállam gazdasága belerokkant a terhekbe. A hivatásos szónokok, a demagógok játszottak a nép érzelmeivel, s nem egyszer meggondolatlan és értelmetlen döntésekbe hajszolták őket. Dezsávű?

Végül Spárta legyőzte Athént, ezzel azonban a görögség élére egy kíméletlenebb vezető került. Tehát a háborúnak nem lett vége: most Spárta ellen keltek fel Athén néhai ellenségei. Spárta nem válogatott az eszközökben és hogy hatalmát megtartsa és a lázadó városokat leverje, még a perzsákkal is szövetségre lépett. Összesen megint 27 esztendőnek kellett eltelnie, hogy a poliszok végleg megszabaduljanak Spárta gyámkodásától (Kr. e. 377).

Athén és Spárta olyan volt mint a tűz és víz: az egyik ión, a másik dór, az egyik demokratikus, a másik arisztokratikus berendezkedésű. Az egyik a tengerek ura, a másik a szárazföldé, az egyik vállalkozó szellemű volt, a másik inkább merev. Így utólag okoskodva mondhatjuk, hogy összeütközésük elkerülhetetlen volt. (véletlen egybeesés?)

A háború alatt pusztító járvány ütött ki és lekaszálta az emberek virágát, java erejét… Periklész, hogy a bajokat orvosolja, az ellenségnek pedig károkat okozzon 150 hajót szereltetett fel… A hajók már útra készen állottak, amikor napfogyatkozás miatt sötét lett… A vállalkozás kudarca miatt az athéniek Periklészt megfosztották sztratégoszi hatalmától. Később ugyan visszahívták, de a járvány vele is végzett.

A háborúnak köszönhetően Athén először elvesztette hozzáférését az arany és ezüst bányáihoz, fizették a katonáikat, akik több száz kilométerre harcoltak Athéntől, hogy azok termékeket tudjanak venni a helyi piacokon, a helyiektől, amelynek következtében defláció alakult ki Athénban. Ezért elkezdték a pénzérmék mixelését, hogy finanszírozni tudják a háborút.

Ha beszedtek 10 ezer érmét az adókon keresztül, beolvasztották az összeset, majd hozzáadtak ugyanannyi rezet, így 20 ezer érmét tudtak verni belőle, azaz mennyiségre kétszer annyi lett belőle, viszont fele annyi lett az értéke.

Olvass mást is ->  Kína riválisa lehet a Világbanknak, Abra 60 új kripto, 6000 Bitcoin ATM, Coinmine, Minden Satoshi számít

Végül egyre több rezet és egyre kevesebb aranyat használtak, míg a folyamat végén már csak réz érméket vertek. Ekkor az emberek az arany helyett a rézpénzt kezdték el használni, az aranyat pedig megtakarításnak tekintették. Ekkor történt a világ első hiperinflációja.

A történelem során ez számos alkalommal bebizonyosodott. Minden egyes cikluson belül 7 periódust figyelhetünk meg.

  1. Az ország elkezd használni aranyat, vagy egy olyan fizetőeszközt, ami arany, vagy ezüst fedezetű.
  2. Ráépítenek egy gazdaságot: önkormányzatokat, iskolákat, kórházakat stb.
  3. Megnő a politikai befolyás, létrehozzák a katonaságot.
  4. Elkezdik használni a katonaságot: háborúznak.
  5. Elfogy a pénz, kiveszik a fedezetet, beindul a nyomda.
  6. A pénz elveszti értékét, elinflálódik.
  7. A gazdaság összeomlik, felmegy az arany/ezüst értéke.

Gresham – törvény

Az eredeti, 16. században felismert Gresham-törvény azt mondta ki: a rossz pénz kiszorítja a jót. Mivel a magas aranytartalmú pénzt az emberek eltették megtakarításként, a rosszat meg, amiből a királyok kilopták az aranyat, a fizetésre használták, így a jó eltűnt a forgalomból.

A Gresham-törvény kimondja, hogy ha egy gazdasági rendszerben kétféle pénznem van forgalomban és a rosszabbik fogja kiszorítani a jobbat (értékállóbbat) a forgalomból.

Azon piaci szereplők, akiknek mindkét pénznemből van a birtokukban, a rosszabbikat fogják költeni, mert szabadulni akarnak tőle, és a jobbat fogják tartalékként félretenni. Így a rosszabb pénznem fog forogni a gazdaságban, kiszorítva a jobbikat, amely forgalmon kívüli tartalékként fog felhalmozódni a gazdasági szereplőknél.

A jelenség öngerjesztő, mivel a rosszabb pénznem forgási sebessége nő általa, a jobbiké pedig csökken, ez aztán további pénzbőséget és ebből eredő értékvesztést fog okozni az előbbi, és további pénzszükséget s ebből eredő felértékelődést fog okozni az utóbbi esetében.

A Gresham-törvény átvitt értelemben alkalmazható a történelemtudomány, a szociológia és a játékelmélet világában, így alkalmazható a közgazdaságtantól elvonatkoztatva az élet más területein: politika, harcászat, sport, stb. – gyakorlatilag minden olyan helyzetben, ahol kettő vagy több résztvevő egymás ellenében próbál eredményt elérni.

A Gresham-törvény szerint ilyenkor az erkölcsi szint fordított arányosságú együtthatóként szerepel a sikeresség esélyének meghatározásában. Egyszerűbben fogalmazva: két küzdő fél közül egyenlő erő és esélyek mellett mindig az erkölcsileg alacsonyabb szintű fog győztesként kikerülni.

A média Gresham-törvénye azt mondja ki: a hazugságon és kitaláción alapuló, rossz információ rendre kiszorítja a tényekkel és bizonyítékokkal alátámasztott jót.

Amerika és a dollár

1913-ban a FED megállapodott az Amerikai Egyesült Államok kormányával az aranycsere-szabványról, ami azt jelentette, hogy minden dollár mögött egy bizonyos mennyiségű aranyfedezet volt. Akkoriban az 50 dolláros bankó mögött 20 dollárnyi arany fedezet állt rendelkezésre.

Ma már csak venni tudunk dollárért cserébe aranyat és mint azt tudjuk, az arany csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, míg a dollár korlátlan mennyiségben.

1944-ig a két világháború alatt Európa arannyal fizetett Amerikának. Az első világháborúban az USA részt sem vett, a legvégén szállt csak be, az utolsó 6 hónapban. Addig felhalmozta az aranykészletét, cserébe árut (főként élelmiszert, gabonafélét) juttatott Európába.

Innen jön az a mítosz, hogy a háború nyereséges. Valóban, de csak akkor, hogy ha nem veszel részt benne. A második világháború végére Amerika birtokolta a világ aranykészletének kétharmadát. A harmadik harmada megoszlott a világ országai között, miközben Európának egyáltalán nem volt.

A világ monetáris rendszere összeomlani látszott. Amerika volt Európa legnagyobb hitelezője, elárasztotta dollárral. 1944. július 22-én ért véget a Bretton Woodsban tartott konferencia 44 ország 730 képviselőjével, ahol az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetésével a nyugati antifasiszta hatalmak megegyeztek a világháború után újjáépítendő gazdasági rendszer alapelveiről. A New Hampshire-ben zajló tárgyalások eredményeként alakult ki a liberális piacgazdaság elméleti modellje, és – az IMF, a GATT, majd 1945 végén a Világbank intézményeinek létrehozásával – a Bretton Woods-i rendszer néven ismert mechanizmus, mely hatékonyan segítette elő Európa újjáépülését.

Az európai kontinens újjáépítésén túl egy másik feladattal is meg kellett birkózniuk: úgy kellett megtervezniük a rendszert, hogy abban ne jöhessen létre újabb, az 1929-33-as világgazdasági válsághoz hasonló kataklizma, amely politikai zűrzavarral és újabb szélsőséges térnyeréssel fenyegetett. A szakemberek felismerték a válság legnagyobb tanulságát, nevezetesen azt, hogy 1929 után, a veszély érzékelését követően az egyes államok egymás kárára próbáltak boldogulni, ezzel pedig tovább súlyosbították a helyzetet.

Azt hangsúlyozták, hogy véget kell vetni a nacionalista, protekcionista gazdaságpolitika korának, és a lehető legszabadabb piacot kell kiépíteni. Ahhoz, hogy ez a hatékony rendszer felépülhessen, olyan világszervezetekre volt szükség, amelyek meggyorsítják Európa talpra állását, és összehangolják a tagok működését: ezért hozták létre a fejlődés fő oszlopának bizonyuló Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményt – azaz a GATT-ot, mai utódja a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO – és az elszámolásokat megkönnyítő IMF – Nemzetközi Valutaalap – intézményét. Az új szervezetek adták a későbbi Bretton Woods-i rendszer alapját.

A második világháború befejezésekor az USA adta a világ árutermelésének majdnem felét, miközben kezében tartotta a Föld aranykészletének mintegy 80%-át. Amerika 1960 után kapott először versenytársakat, akikkel a Bretton Woods-i egyezmények kötelezettségei miatt hátrányban kellett felvennie a küzdelmet, hiszen saját valutája volt a rendszer mozdíthatatlan alapja.

Miután a szuperhatalom válságosabb helyzetbe került, hamarosan felmondta kötelezettségeit: a váltás 1971-ben következett be, amikor Nixon elnök bejelentette, hogy a dollárt lebegő valutává változtatja. Ezzel lényegében megszűnt a Bretton Woodsban kitalált rendszer.

Ekkor kezdődött a korlátlan pénznyomda a Korea-i és a Vietnám-i háborúk finanszírozásához, a Johnson-i Nagyszerű Társadalom (Great Society) program bevezetéséhez. A program elemei az oktatással, orvosi ellátással, városi problémákkal, a vidéki szegénységgel, a közlekedéssel kapcsolatosak.

Milyen aranyár várható?

Ha a világban bármilyen katonai, avagy politikai zűrzavar alakul ki, akkor a pénz – és vele együtt a tőke, a hosszú távú megtakarítások – egy jó része haladéktalanul és hanyatt-homlok rohant vissza az egyetlen katonailag is erős, önmagát megvédeni képes demokráciához: az Egyesült Államokhoz és annak a dollárjához.

A bikaerősségűvé váló svájci frank, az ausztrál dollár és a norvég korona túlságosan is egzotikus ahhoz, hogy világkereskedelmi, azaz a tartalékoláshoz is használható „kulcsvalutaszerepet” játszhasson. A jelentős távol-keleti országok saját valutáinak – pl. a jüannak, rúpiának stb. – az előre kiszámítható, komoly felértékelődése is kevéssé várható. Ez ugyanis nemcsak a belső konjunktúrájukat gyengítené – amit azok akár még képesek is volnának elviselni –, hanem, ami számukra ennél jóval fontosabb: a történelmi felzárkózásuk gyorsaságát mérsékelné.

És különösen nem várható ez egy olyan devizaháború időszakában, amikor valamennyi ország a saját valutájának elgyengítésével és az export fokozásával próbálja meg a gazdaságát felpörgetni. A dollárból menekülő tömegek és az intézményi befektetők számára tehát nincs más lehetőség, mint mindenfajta „nem papírpénzalapú” befektetési eszköz „megrohanása”.

Olvass mást is ->  Mi lehet 2019 legjobb befektetése?

Jól fejezi ki ezt az érzést egy japán bankárnak a Wall Street Journal által idézett mondata: „Ez egy pénzügyi háború. Minden együtt mozog. Arany, réz, részvények. Úgy tűnik, hogy mindegyik jelentősebb ország gyengíteni akarja a valutáját és ez a fémek árának felverését eredményezi.” Peter Schiff, a „Gold Dollar” kitalálója szerint az arany ára 6214 $ lesz, a bécsi Erste Bank elemzői szerint akár közel 10 ezer €, vagy akár 30 ezer $-os unicánkénti ár jogosultsága is levezethető. ”

A világgazdaság ezen kölcsönös függésének a felismerése látszik visszatükröződni a központi bankok megváltozott, óvatos és kiváró „aranypolitikájában” is. Miután olyan országoknak, mint Oroszországnak, Kínának, Indiának, Sri Lankának, Bangladesnek, Mauritiusnak, Kazahsztánnak, Venezuelának a jegybankjai az elmúlt évben nagyban vettek aranyat, még az európai központi bankárok is belátták: jobb, ha ilyen bizonytalan időkben egyelőre ők is őrzik a „vastartalékaikat”. A jövőbeli aranyárak szempontjából azonban már nem is ez, hanem a kínai és az indiai aranypolitika a stratégiai, a meghatározó jelentőségű. És az egyértelműnek és hosszú távúnak tűnik.

A világ legnagyobb vásárlójának tekinthető Indiában – már csak az évi 8 millió esküvőhöz kötelezően hozzátartozó aranyékszer-vásárlás miatt is – a kereslet stabilitása és enyhe növelése látszik jellemzőnek. Ehhez felzárkózva, a kínai kultúra és diaszpóra (pl. tajvani, szingapúri „overseas chinese”) által meghatározott aranykereslet – amelyet elsősorban az elértéktelenedő dollártól való „szabadulás”, másodsorban a belső inflációs nyomás enyhítésének vágya gerjeszt – hasonlóképpen a vásárlás irányába fog elmozdulni; különösen, ha azt az állam is ösztönzi-támogatja. Mind a két ország ügyel azonban arra, hogy a dollártól való függetlenedését mindenkor „szép csöndben” hajtsa végre: fokozatosan, minél inkább diverzifikáltan, tehát az aranyárakat sem túlságosan felfelé, sem túlzottan lefelé elmozdítva.

A 20 évnél hosszabb időre, pl. a nyugdíjuk miatt befektetők pedig már másra is számíthatnak az aranytermékükre pillantva, egy lényegében már újra nem termelhető, 5000 éves műkincset vizsgálgathatnak… Emiatt (is) szállnak be egyre többen a vásárlók közé, még a mostani kiugróan magas aranyárak mellett is.

A koronavírus árnyékában

Kína az USA első számú hitelezője. Évek óta próbál megszabadulni az adósságaitól. A koronavírus kitörése óta feszült csendben figyel a világ. A kínai jegybank már több mint 1200 milliárd jüant ontott a piacra. A likviditásnöveléssel egyidőben a hatóságok gyakorlatilag megtiltották az alapkezelőknek, hogy részvényeket adjanak el. Várd meg, amíg én eladom először, aztán eladhatod. A készpénz is vírusos lett, nem ajánlatos hozzányúlni…

A Kína jegybank már a tavalyi év során nekiállt tesztelni a digitális jüant, bevezetését 2020. első negyedévének végére tervezték. Véletlen egybeesés? Hasonlóan megfertőződött a készpénz Olaszországban és Dél-Koreában is, sőt, Magyarországon is felütötte a fejét a koronavírus egyes bankókon, így az MNB nekiállt fertőtleníteni.

Ezzel nagyjából majdnem egyidőben Patai Mihály kifejtette: Az azonnali átutalás bevezetése dinamizálni fogja a gazdaságot, hiszen az új rendszer bevezetésének egyik célja az volt, hogy csökkenjen a készpénzhasználat, mert a készpénznél nincs drágább, és az a legkevésbé biztonságos. 

A legbiztonságosabb az elektronikus pénz – tette hozzá. A készpénz visszaszorulása pedig fehéríti, dinamizálja a gazdaságot, segít a magánszemélyeknek és a vállalkozóknak abban, hogy dolgozzon a pénz, mert „a szorgalmas pénz jó, a lusta pénz nem jó” – mondta az alelnök.

Drogot a drogosnak

Vilálgszerte megszaporodtak a repoügyletek az elmúlt hónapokban. A FED 40-80-120-200-400 milliárd dollárt tolt a rendszerbe 2019 szeptember óta, hogy azt életben tartsa. Mint tudjuk, a FED egy magáncég, amelynek bankok a tulajdonosai. Van egy csekkfüzete és irogatja a csekkeket. A legnagyobb jelzálogtulajdonos, amit a semmiből teremtett elő.

A mainstreem médiát a bankok tartják fent. Így a FED nem igazából az emberek érdekeit tartja szem előtt, hanem a részvényeseiét. Mint befektető, nem igazán szabad odafigyelni arra, amit a média mond, mert a mainstreem médiának két fő célja van: befolyásolni akarnak minket és valamilyen cselekvésre kényszeríteni. A tőzsdék mozgásán is lehet ezt látni.

A tőzsde gyakorlatilag twitter-vezérelt. Ígér valamit Trump és a tőzsdék ennek hatására megugranak. De jól ismerjük már a múltból a trendeket, rövid távon örülünk az alacsony kamatnak, bár pontosan tudjuk, hogy mindez hova vezet.

Az alapkamat kihat a gazdaságra, Rád, rám, a lakáshitelekre, mindenre. Egy alacsony kamatkörnyezetben egyszerűbb hitelt felvenni, házat venni, vállalkozást indítani és ez beindítja a gazdaságot. Ahogy egyre többet keresünk, az infláció is elkezd emelkedni, egyre több terméket tudunk vásárolni, ez fokozatosan beépül az árakba.

A kér­dés a jö­vő­re nézve: válság, vagy re­ces­szió?

Minden ciklus végén egy újraindítás következik. Ez nem egyik pillanatról a másikra történik, hosszú évekbe telik. Egy árnyékgazdaság épült fel a jelenlegi fölé és sokan már alig várják, hogy végre elkezdődjön élesben a bemutató.

Összefoglalás

A FED folyamatosan gyengíti a dollárt, a tenyerét gyakorlatilag fel sem emeli a nyomdagépének gombjáról, helikopterről szórja a pénzt a gazdaságra. Kínát árfolyam manipulációval vádolja, ezzel együtt Japánt és Németországot is. Az alacsony kamatokat mindenki jobban szereti ugyan, hiszen olcsóbban tudjuk finanszírozni az államadósságot, ugyanakkor ez egy nagyon veszélyes adósságcsapda. A világ még soha nem volt ennyire eladósodva.

Felépült fölénk egy árnyék bankrendszer, amely centralizáltabb, mint a jelenlegi bankrendszer és amelynek fő támogatói: Bill és Hillary Clinton, Obama, Christine Lagard, Baron Guttenberg, Sebastian Kurz, Ed Boyle, Agustín Carstens, Bill Gates, a Medicik, a Rotschildok, Bismarkok, Kína, Oroszország, a lista meglehetősen hosszú, lehet tovább bővíteni.

Találkoztunk már hasonló shiftekkel a történelemkönyvekben néhány alkalommal. Csak hogy keretbe tudjuk foglalni az elműlt 100 évet, íme egy videó Harry Beckhough-tól, aki kódtörő volt a második világháború alatt. Van néhány megdöbbentő kijelentése a Germánok hatalomnövekedéséről és a múltbeli szerepéről az Európai Unió kialakításában. Ráadásul világuralomra hajaznak és ebben a shiftben, ha keresztül viszik a tervüket, ember állja meg a helyét!

Holy Roman Emperor…

A cikkhez felhasznált források egy része: http://www.bankszovetseg.hu/, rubicon.hu, wikipedia, https://iranyitok.fandom.com/, https://tudasbazis.sulinet.hu/, https://mernokvagyok.hu/

Várjuk hozzászólásaitokat/véleményeiteket a cikkhez, illetve a közösségi oldalainkon is!

Hogy ne maradj le az új cikkekről, iratkozz fel RSS-re, vagy hírlevelünkre (jobb oldalsáv!)!

Ha szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor az alábbi kripto címeinkre teheted meg.

  • BTC: 16sG5wXbj1m4jHur6nNikdJ9K2Rdu9NR4E
  • ETH: 0x760a3acE5dd130CF89b5df3d08CAF8A43866169E
  • LTC: LLadCFTkomUm5aAW9v2mELW7iQv51DYJBj

Köszönjük!

Szeretnél nyerni egy Trezor One kriptotárcát?

Ha szeretnél nyerni egy Trezor One kriptopénztárcát, iratkozz fel hírlevelünkre (jobb oldalsávban tudod megtenni) és kövesd a Facebook oldalunkat. Fontos, hogy csak a 2 együtt jogosít fel a sorsolásra! Minden hónap végén elemezzük az adatokat és a következő hónap első hetén sorsolunk, amely eredményét a Facebook oldalunkon publikáljuk! Várunk!

ui: Hogy biztosra menj, küld el a Facebook profilod címét és az email címed a [email protected] email címre, hogy be tudjunk azonosítani!

A témához kapcsolódó bejegyzések

Tezos Staking a Binance-en, Új Internet épül, Küszöbön a medve piac, 50%-ot esett a Ripple, Soft Bank Card 3.0

Virtualis Cash

A nagy Ledger Nano X teszt

Virtualis Cash

A 15 legnépszerűbb mobil kriptotárca 2019-ben

Virtualis Cash